Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Nagy Tamás: Baromfiipar
340 Baromfiipar A tojásfeldolgozásról az öt- és tízezer darabos óránkénti teljesítményű, nagy megbízhatósággal üzemelő, villamos meghajtású, döntően Benz—Hilgers tojásosztályozó-bélyegző gépek jelentették a fejlődést. Export csomagoláskor szalma helyett fagyapottal bélelték a ládákat. Több üzemben gyártottak friss és fagyasztott tojáslevet és Pestszenterzsébeten tojásporítást is végeztek. A baromfigyártmányoknál jellemzővé vált a belezett csirke, tyúk, gyöngyös és pulyka. Továbbra is beles állapotban szállították a hízott.libát és kacsát. A vágott baromfi tartósítása lassú, úgynevezett teremfagyasztás segítségével történt. A fagyasztótermekben a baromfisládákat nyitott állapotban, hézagosán helyezték el, „sakkba rakták” és 24 óra után a leszögezett ládákat a hűtőtermekbe szállították át, ahol végül is az áru elérte végső hőmérsékletét, a teremhőmérsékletet. A baromfitermékeknek az ország külkereskedelmében betöltött fontos szerepére tekintettel a felvásárlási árak ellenőrzésére először Országos Ármegállapító Bizottságot hoztak létre, amelynek jogkörét később a Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal vette át. Az egyes cégek exportkontingenseit a Magyar Élelmiszerkiviteli Cégek Országos Szövetségének baromfi-, illetve tojáseladási osztálya állapította meg, amely állandó piaci információval is szolgált és gazdálkodott a térítésekkel (állami támogatás). Időközben sorra megalakultak a kiviteli egyesülések, egyebek között a tolira, baromfira, tojásra, és átvették ezeket a funkciókat. 1938-ra Magyarország 521 millió pengős kiviteléből az élő és vágott baromfi, toll, tojás és libamáj együttesen 52 millió pengő értékben, 10%-ot ért el. Ezt követően a visszaesés évei következtek. 1938-tól kezdődően a baromfiipar legfontosabb gyárai a Hangya tulajdonába vagy kezelésébe kerültek. Magyarország politikai elkötelezettségének megfelelően a baromfi- és tojásexport túlnyomó része is Németország felé irányult, átvevője a „Reichstelle für Eier” volt. A hadianyag-termelésre való átállás, a mezőgazdaságtól elvont munkaerő, a takarmányozási nehézségek következtében a termelés évről évre csökkent és ezt nem tudta megakadályozni a búzaegységben megállapított beszolgáltatási kötelezettség, az úgynevezett Jurcsekféle rendelet sem. A munkásság helyzete a felszabadulásig A döntően mezőgazdasági jellegű városokban és nagyközségekben települt baromfi-feldolgozó üzemek őszi—téli több száz fős munkaerőigénye igen nagy jelentőségű volt az adott környék szabad munkaerejének foglalkoztatása szempontjából. A többek között ezzel is magyarázható, hogy a városi elöljáróságok, megyei hivatalok szívesen támogatták, juttatták kedvezményekhez a vállalkozókat üzemalapítási szándékuknál. A baromfiipari fizikai munka — vágás, kopasztás, belezés — az egyik legpiszkosabb, egyben legnehezebb tevékenység volt és ráadásul nem nyújtotta az állandó foglalkoztatottság biz-
