Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Nagy Tamás: Baromfiipar
Baromfiipar 339 Hangya Szövetkezeti Központ (a tételesen ismertetett telephelyeken kívüli üzemek) Debrecen, 1936; Jászberény (ismeretlen alapítási év); Magyarkeresztúr, 1937; Óbecse, 1942; Sümeg, 1939 (korábban Frankovics Testvérek, 1935); Szeged (korábban Hűtőház és Élelmiszerszállító Rt.). „Avis” Mezőgazdasági Kereskedelmi Szövetkezet, Újverbász, 1942; Baráth és Sibán, Hódmezővásárhely; Fischer Béla, Kisújszállás, 1939; „Hanza” Mezőgazdasági Szövetkezet, Galánta, 1939; Rugly Gyula, Jászberény, 1928; Tiszaáru Kiviteli Rt., Óbecse, 1942. Számos tollfeldolgozó üzemet alapítottak a monarchia felbomlása után Budapesten és az ország néhány más városában. Az üzemek létrejöttét segítette a technikai fejlődés, amely lehetővé tette, hogy az addig döntően nyerstollkereskedelmet felváltsa a feldolgozott, tehát osztályozott, mosott, egyenlősített ágytoll forgalma. Feldolgozás és kereskedelem a felszabadulásig Az egyes alkalmakkor, eltérő naptári időpontokban elrendelt állatszámlálások adatai nem adnak hitelt érdemlő tájékoztatást a magyarországi baromfitenyésztés alakulásáról. Gazdasági jelentősége a külkereskedelemben betöltött szerepéből ítélhető meg a legnagyobb biztonsággal. Céltudatos tenyésztési munkáról, az egész ország árutermelését befolyásoló eredményességről nem beszélhetünk annak ellenére, hogy bizonyos állami kezdeményezéseken és intézkedéseken kívül lelkes szakemberek munkája, szaklapok és könyvek kiadása is ismert a korból. A maga idejében nagyjelentőségűnek kell minősíteni a mintaközségek és keltetőközpontok szervezését, amelyeknek működése révén sikerült elérni, hogy viszonylag egységes, egészséges, magasabb hozamú állomány került a termelőkhöz, majd árubaromfiként vagy’ étkezési tojásként a piacra. Ez a rendszer azonban csak a negyvenes évek elejére teljesedett ki. A parasztság biztos jövedelmi forrását jelentő árubaromfi-termelés méreteit érzékelteti egyes piacok ismert, óriási forgalma. Dr. Gulyás Mihály írja Baromfipiac és baromfifeldolgozás Orosházán c. munkájában: „Kis piac volt az orosházi piac, ha csak 6000 libát és 8000 pulykát hoztak fel a termelők.” Az ipari termelés növekedése ellenére az üzemekben nem történt sok változás. A felvásárlásban a lovas fogatokat felváltotta a tehergépkocsi. A gyárakban mindenhol hűtőházakat és a szükséges szállítási hőmérséklet biztosítása érdekében jéggyárakat építettek. A hűtőházak szerény teljesítményét jellemzi, hogy a hűtőkompresszorok általában 90 ezer és 45 ezer kalóriás magyar Drabek és Rock berendezések voltak, de alkalmaztak 10 ezer és 20 ezer kalóriás gépeket is. A vasúti szállításban általánossá vált a műjéghűtésű vagon, de a harmincas években megjelentek az első külföldi motoros hűtésű vagonok is. A baromfi vágását és feldolgozását továbbra is kézi munkával végezték.
