Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Berszán Gábor - Tepliczky Ottó: Húsipar
Húsipar 323 oldottak meg. Volt néhány olyan üzem, ahol még az államosítás után is használták a ringakéseket. Az első teljesen új létesítményünk Gyöngyösön épült 1960—1961-ben. Kapacitása 60 db sertés levágása óránként és 1 tonna óra húskészítmény-gyártás. Ezt követte a Budapesti Sertésvágóhíd Technológiai Hűtőháza 1962-ben. A gyártás és a gyártmányfejlesztés 1963 és 1970 között nagyarányú gépesítéssel valósult meg, majd megkezdődtek a húsipari nagyberuházások, vállalati rekonstrukciók (Miskolc. Szeged. Gyula, Kaposvár, Szekszárd. Baja, Pápa, Debrecen, Zalaegerszeg, Pécs. Győr, Tatabánya). Azt mondhatjuk, hogy ebben az időszakban sor került csaknem a teljes iparág korszerűsítésére. Ahogy a múlt században a szalámi volt és maradt a húsipar kiemelkedő terméke, napjainkban a sonka (előbb a dobozolt, majd a fóliás) lett azzá. Külföldön is jól ismert sonkaüzemeink Pápán, Kapuváron. Kaposváron. Baján és Szekszárdon találhatók. Az egyre növekedő állattenyésztés és a fejlődő húsipar munkája következtében vált lehetővé, hogy 1975-re az átlagos húsfogyasztás (baromfival, hallal együtt) 70 kg főre. napjainkban pedig 73—75 kg főre emelkedhetett. A beruházás és a fejlesztés eredményeképpen 1965-höz viszonyítva 1982-re a sertésvágás majdnem megháromszorozódott, a marhavágás megduplázódott, A Szekszárdi Hítsipari Vállalat
