Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Berszán Gábor - Tepliczky Ottó: Húsipar

304

Húsipar

szüntetésével. Az új vágóhíd új életformát hozott a szakmában, bár néhány mester házi vágóhídja —- főleg Budán — egészen a századfordulóig még használatban volt.

Miskolcon 1892-ben nyílt meg a városi közvágóhíd. A város egészségügyi szervei elérték azt, ami akkor egészen különösnek tűnt: nemcsak szarvasmarhát, juhot, hanem sertést is ott vágtak a mesterek. A nyitás évét követően a levágott állatok száma együttesen: 23 046 volt. A korábbi vágóhídnak 1891-ben - csak marhát vágtak — 2802 darab volt a forgalma. A városban ekkor 50 ezer ember lakott.

A hatósági szabályozás már nemcsak a vágásra, hanem az árusításra is kiterjedt, de gondot fordítottak az állatok védelmére is. E tevékenységet egy Zemplén vármegyei rendelet kivonatos idézése mutatja be:

„166/13 563/1891. (V. 26.) Szabályrendelet a húsvágásról.”

I. szakasz. .. .szarvasmarha, juh, kecske csak a közvágóhídon vágható le, állatorvosi vizsgálat és ellenőrzés mellett.

3. szakasz. . . .magánvágóhídon közfogyasztásra levágott sertések húsát állatorvosi ellenőrzés és vizsgálat nélkül tilos forgalomba hozni.

9. szakasz. . . .a mészárszékek és hentesüzletek ellenőrzése az ezzel megbízott emberorvos ügykörébe tartozik.

II. szakasz. ...A vágás mindenkor gyorsan és akként történjék, hogy az állat legkevésbé kínoztassék. A vágási biztos köteles arra ügyelni, hogy a mészárosok és hentesek az állatokkal durván ne bánjanak.

A Budapesti Sertésvágóhíd épületei