Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Berszán Gábor - Tepliczky Ottó: Húsipar
Húsipar 303 1892-ben. A közvágóhidak majd mindegyikén megoldották a szennyvíz elvezetését. A vízellátást víztornyok szolgáltatták. A munka általában reggel 6-kor kezdődött, és a rendszabástól függően 16—17 óráig tartott. Győrben 1877-ben épült fel az új közvágóhíd. Rendtartása kimondta: „Attól a naptól kezdve, amelyen az új közvágóhíd megnyílik, a város bel- és külterületén tilossá válik a szarvasmarhák, birkák és kecskék levágatása. Az üzletszerű vágáshoz megkívánt szerszámokat minden mészáros maga köteles elhozni, de a vágóhíd és az egyéb belső felszerelésről (csigák, akasztók) a város gondoskodik. A levágott marhákat csak a belrészeknek orvosi vizsgálata után szabad a vágóhíd területéről kiszállítani.” A kor legnagyobb létesítménye a pesti, majd a két város egyesítése után a Budapesti Marhavágóhíd. Kapuit 1872. július 27-én nyitotta meg. Építésén igen sokat vitáztak. Végül 1868-ban Pest városának képviselőtestülete úgy határozott, hogy közegészségügyi és orvosrendőri érdekből, a mesterek minden ellenkezése dacára, meg kell építeni. Helyéül a „soroksári országút keleti oldalán levő Piller-féle telkek átellenében” elhelyezkedő üres területet jelölték ki. A csarnok rendszerű vágóhíd 20—20 vágó-, illetve hűtőkamrát foglalt magába. A jégtárolók az alattuk elhelyezkedő kamrák hőmérsékletét 5 °C—2 °C között tartották. A külön telepített állatszállásokon 600 marhát pihentettek. A közvágóhídnak önálló vízvezetéke és csatornahálózata volt. A központi városi közvágóhíd megnyitása egybeesett a céhrendszer meg-Az 1891—1892-ben épült miskolci körvágóhíd
