Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 289 a próbaüzemeltetést szójabab feldolgozásával. Novemberben már elérték a tervezett 1000 tonna/24 óra teljesítményt napraforgó feldolgozásával. A Martfűi Növényolajgyár üzembeállításával az iparág a nyolcvanas években igen nagy termeléstöbbletre lett képes, és ezt a többletet ki is aknázza. A belföldi fogyasztásnövekedés és a tőkés nyersolajexport lehetősége a hazai olajosmag-termesztés fokozására ösztönöz olyannyira, hogy jelenleg az ipar évi kb. 700 ezer tonna alapanyagot dolgoz fel. E lehetőség megteremtésében és az ipar általános fejlesztésében igen nagy szerepe volt dr. Varga Sándor vezérigazgatónak, Szőllősy Károly, Gulyás József és Kurucz Józsefié dr. műszaki igazgatóknak. A közeljövő súlyponti feladatai a gyárak további fejlesztése, korszerűsítése. A nyírbátori olajgyárban 1980-ban Gyártörténeti és Iparági Múzeumot létesítettek. A múzeum a Nyírbátori Báthory István Múzeum kihelyezett részlegeként működik, és az írásos, képes emlékek mellett régi berendezésekkel, készülékekkel is rendelkezik. Összefogó tanulmányban leírták az ipar gyárainak és a kutatóintézet történetét is. A tanulmány Berecz Dezső szerkesztésében, csaknem 900 gépelt oldalon részletesen ismerteti az iparág múltját, hű képet adva az elmúlt száz év ipartörténeti eseményeiről. A dolgozók helyzete Az Iparügyi Minisztérium rendelkezései alapján a nagyobb üzemekben már 1945-ben üzemi bizottságok alakultak, s azok kiemelten fontos feladata volt a dolgozók munkakörülményeinek javítása, gazdasági, kulturális, szociális érdekeinek védelme. A kisebb üzemekben bizalmiak látták el ezt a feladatot. Ugyanakkor a szakszervezetek is nagy erővel láttak hozzá azoknak a jogos követeléseknek a rendezéséhez, amelyekért a dolgozók évtizedek óta harcoltak. Egyre inkább fokozódott ellenőrzési és döntési joguk, és ezt a dolgozók érdekében érvényesítették. A jogokat (munkaidő, pihenési idő, túlmunkabér, munkavédelem, szabadság) kollektív szerződések rögzítették, és nagy figyelmet fordítottak azok betartására. 1949-ben a növényolaj-, a szappan- és a háztartás-vegyipari üzemek dolgozói a Vegyipari Szakszervezet keretéből átkerültek az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetébe. Az elkövetkező években nagy gondot fordítottak a korszerű szociális létesítmények kialakítására. Öltözők, fürdők, étkezdék, orvosi rendelők létesültek az üzemekben. A dolgozók pihenésének biztosítására üdülőket vásároltak, illetve építettek. Kiemelkedik ezek közül a Rákospalotai Növényolaj gyár dolgozói részére Siófokon (1945), a Csepeli Növényolajgyár dolgozói részére pedig Balatonalmádiban (1955) létesített üdülő. A szakemberképzés és -utánpótlás érdekében az iparág vezetői az 1950-es
