Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
282 Növényolajipar Az ipar átszervezése a Központi Laboratórium szétválását is szükségessé tette. 1964-től a növényolajtermékekkel foglalkozó rész (13 fő) Növényolajipari Iparági Laboratórium elnevezéssel a Kőbányai Növényolajgyárban kapott helyet. A kozmetikával foglalkozó részleg Albertfalván maradt. Iparágunk nemzetközi kapcsolatainak jelentős állomása volt a Nemzetközi Zsiradéktudományi Társaság 1966-ban Budapesten rendezett VIIT. Világkongresszusa. Ugyanebben az évben a Növényolajipari Technikum szakközépiskolává alakult, és 1970-től az újonnan épített Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet keretei között folytatta tevékenységét. Itt a tanulók érettségihez kötött szakközépiskolai végzettséget szerezhettek, vagy hároméves szakmunkás-bizonyítvánnyal járó szakképzést nyertek. Az érettségizett szakmunkások, illetve a négyéves szakközépiskolát végzettek két év üzemi gyakorlat után technikusminősítő vizsgát tehettek. E szakképzési forma 1982-ig tartott. Az új gazdasági mechanizmus hatása Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus (amely a központi előírások csökkentését, a nagyobb vállalati önállóságot, a piaci értékítéletre építő termelést, a jövedelem- és fejlesztésnövelő gazdálkodást támogatta) nagy lehetőséget biztosított a növényolajipar fejlődésének. A vállalat, élve a lehetőségekkel, kialakította az olajosmag-alapanyag megbízható termesztését, és az ipar kapacitását gyors, korszerű, gazdaságos módon bővítette. A magtermesztést segítette a vetőmagok javítása, a fajtaválaszték bővítése, az ösztönzőbb felvásárlási ár kialakítása, valamint a mezőgazdasági üzemektől történő közvetlen magátvétel bevezetése. Egyre szorosabb kapcsolatot alakítottak ki az iparág kutatóintézete, valamint a mezőgazdasági kutatóintézetek között. A napraforgó mellett a repce és az olajlen termesztését is erősen ösztönözték. Mindezek hatására a hazai olajosmag-termesztés 1968-tól gyors növekedésnek indult. 1968 és 1972 között évente 96—152 ezer tonna napraforgómag, 12—71 ezer tonna repcemag és 10—32 ezer tonna lenmag termett. Ezáltal meg lehetett szüntetni a napraforgómag importját, és növelni lehetett a tőkés olajexportot. Az olajosmag-termesztés további fejlesztésének érdekében (az iparág és a mezőgazdaság összefogásával) szakosított mintagazdaságok, olajosmag-termeltetési rendszerek alakultak. A vetőmag-előállítást koncentrálták, a közvetlen magátvétel mennyiségét növelték. A mezőgazdasági kutatást koordinálták, raktárakat építettek, továbbfejlesztették a szerződéses termeltetési rendszert, és növelték a felvásárlási árat. Bevezették a napraforgóhibridek, a csökkentett erukasav-tartalmú és erukasavmentes repcefajták és az új szójafajták termesztését. Mindezek hatására 1980-
