Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 283 ban 450 ezer tonna napraforgómag, 100 ezer tonna repcemag, 10 ezer tonna lenmag és 30 ezer tonna szójabab állt az ipar rendelkezésére. A hatvanas évek közepén még kihasználatlannak tűnő olajosmag-feldolgozó kapacitás a hetvenes években már szűkössé vált. Az ipar a teljesítmény gyors növelése céljából (szervezési és műszaki intézkedésekkel) a nyersolajgyártó üzemekben folytonos munkarendet alakított ki, majd a gyártási folyamat szűk keresztmetszeteinek feloldásával ezek kapacitását is erőteljesen megnövelte. Az intézkedések hatására az üzemek kapacitása néhány éven belül mintegy 25%-kal, hasznos termelőidejük pedig 20%-kal emelkedett. A napi feldolgozókapacitás 1965-ben 810 tonna, 1975-ben pedig 1060 tonna napraforgómag volt. A nyersolajgyártáson kívül a belföldi igények kielégítése végett a továbbfeldolgozó üzemrészeket is bővítették. A Rákospalotai Növényolajgyárban 1969- ben az étolajgyártást 80 tonna/nap teljesítményű folytonos működésű De Smetétolajgőzölővei, majd újabb De Laval Short Mix sorral bővítették és korszerűsítették. A növekvő hazai mosóporigények kielégítésére 1968-ban bevezették a hidegúti mosóporgyártást, és kialakították a folytonos slurryvonalat. 1971-ben egy Buss folytonos zsírsavkeményítő készülék üzembe helyezésével megalapították a korszerű sztearingyártást. A margaringyártás modernizálása céljából az UNILEVER cégtől licencet vásároltak, és 1973-ban felújított Merksator hűtőkristályosítókkal és Benhill csomagológéppel forgalomba hozták az azóta is közkedvelt RAMA, vitaminozott tejes margarint. A megnövekedett keményítettzsiradék-igény kielégítésére lengyel elektrolizőröket és 40 tonna/nap teljesítményű szovjet keményítőberendezést vásároltak. Ugyanakkor felállították az iparág első daratoaszterező berendezését. 1977-ben a savtalanító kapacitását 150 tonna/nap teljesítményű De Laval Short Mix sorral bővítették. 1978-ban az étolajpolír-szűrés teljesítményének növelésére került sor. 1979-ben a margarinnál kialakították a gépi gyűjtőcsomagolást és az élelmiszeripari célú margarin gépi csomagolását Bock-tömbcsomagolóval. A margarin-alapzsírok és az étolajok színtelenítésére 1980-ban derítőüzemet építettek. A Kőbányai Növényolajgyárban tovább növelték a takarmányzsiradékok választékát. 1970-ben folytonos pipereszappan-gyártó sort létesítettek, amely lehetővé tette a kiváló AMO pipereszappanok forgalomba hozatalát. 1972-ben 20 tonna/nap teljesítményű szovjet keményítőberendezés felállításával megkezdték étzsírgyártásuk rekonstrukcióját. A továbbiakban Westfalia savtalanítósort létesítettek. Korszerűsítették a pipereszappan csomagolását. A Csepel Növény olajgyárban 1969-ben folytonos üzemű metaszilikát-kristályosítót létesítettek, és jelentősen fejlesztették a folyékony mosószert gyártó üzemüket. Korszerűsítették a sztearátüzemet és zsírsav-karbamid alapú fehérjetakarmány-pótló szuperkoncentrátum gyártását kezdték meg. Átgondolt
