Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar

Növényolajipar 275 A kőbányai olajgyár 1948-ban elvált a söripartól. A telephelyén levő gyógy­szergyárat megszüntették, és 1949-től Növényolaj és Szappangyár Nemzeti Válla­lat néven működött. A győri olajgyár 1950-ben a Győri Növényolajipari Egyesülés közvetlen irá­nyítása alá került és Győri Növényolajipari Vállalat néven folytatta tevékeny­ségét. A gyárhoz tartoztak a kőszegi és a devecseri kisebb üzemek, az egyesü­léshez pedig további 2—3 kisebb gyár. 1951-től, az egyesülés megszüntetése után, a gyár önálló vállalatként közvetlenül a minisztériumhoz tartozott. A nyírbátori olajgyár 1949-ben a helybeli székhelyű Kelet-magyarországi Növényolajsajtoló Üzemek Nemzeti Vállalat gyáregysége lett, amelyhez még kilenc kisebb gyár tartozott. 1950 elején előbb a debreceni, majd a sárospataki és a szerencsi olajüzemek is a tájegységi központhoz kerültek. 1950-ben a köz­pontot megszüntették, és az üzemeket a Nyíregyházi Növényolajipari Egyesülés irányítása alá sorolták. Ennek az egyesülésnek lett önálló vállalata a. Nyírbátori Növényolajgyár. Fejlesztése során 1950-ben a rákospalotai olajgyárból leszerelt tíz nagy teljesítményű préssel látták el. Ezzel berendezései naponta 35—40 ton­na napraforgó feldolgozását tették lehetővé. A csepeli olajgyár 1948-tól Norma Növényolaj és Szappanipar néven műkö­dött és két pécsi gyártelepével együtt a Növény olajmag feldolgozó Egyesülés irányítása alá került. A gyárban a koncentráció és specializáció következmé­nyeként 1948 és 1952 között fokozatosan megszüntették a napraforgóolaj-, valamint az étolajgyártást. Az üzemet ipari magvak feldolgozására alakítot­ták át, és megkezdték az ipari zsírtalanítok gyártását. A gyár 1952-ben a Cse­peli Növényolajipari Vállalat nevet vette fel. Az iregszemcsei magnemesítő kísérleti gazdaság önálló mezőgazdasági ku­tatóintézetté alakult (azóta is így működik). Ekkor kerültek magyar tulajdonba és állami irányítás alá azok a háború előtt német érdekeltségű gyárak (Persil, Beiersdorf, Oetker, Schimmel és Tsa), amelyeket a felszabadulás után a Szovjetunió vett át és üzemeltetett. A mezőgazdaságot érintő intézkedések hatására a napraforgó-termelés jelen­tősen növekedett és kielégítette az olajgyárak nyersanyagigényét. A napra­forgó vetésterülete az 1949—1953-as években évente 430—480 ezer katasztrális hold, a termés mennyisége pedig 240—300 ezer tonna volt. Kutatás, oktatás A kiterjedt, majd koncentrálódott iparág fejlődéséhez elengedhetetlenül szük­ségessé vált a kutató-fejlesztő tevékenység és szervezete is. Ezért az Országos Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet keretén belül működő Növényolajipari Osztály mellett 1950-ben a Növényolaj és Szappangyár területén megalakult a Növényolaj- és Szappanipari Kutató Laboratórium. 1951-ben a két kutatócsoport egyesült, de még továbbra is két telephelyen

Next

/
Thumbnails
Contents