Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 273 A növényolajipar helyzete a felszabadulás után A termelés megindulása Az iparág viszonylag szerencsésen vészelte át a háborút. Jelentős károkat csak a csepeli olajgyár szenvedett. A növényolajipari termékek (olaj, margarin, takarmány, szappan, gyertya stb.) keresettek voltak, ezért a termelés hamar megindult. A gyártmányok irreálisan kedvező cserearányai lehetővé tették a gyárak további fejlesztését és a dolgozók viszonylag jobb ellátását. A felszabaduláskor a növényolaj- és háztartás-vegyipari üzemek száma 900—1000 volt, közülük 70—80 volt ipari üzemnek nevezhető. Döntő többségüket vidéki olajütők, illetve háziipar jellegű szappanfőző műhelyek képezték. A gyárakban növényolaj- és szappanipari vertikalitás érvényesült, sőt ezen kívül kozmetikai, festékipari és háztartás-vegyipari termékeket is előállítottak. A technológia és a műszaki ellátottság — néhány kivételtől eltekintve —■ alacsony színvonalú volt. A technológiai folyamatokban számos nehéz, veszélyes, egészségtelen, sok munkaerőt igénylő műveletet alkalmaztak, s a belső anyagmozgatás döntően kézi munkán alapult. A felszabadulástól az államosításokig az iparágban nemcsak a helyreállítások és a háború alatt megkezdett beruházások befejezésére adódott lehetőség, hanem új beruházások, sőt szociális és üdülőlétesítmények is épülhettek. Az iparágra kedvezően hatott az akkor átmenetileg kialakult cserekereskedelem, mert termékei nagyon jövedelmezőek voltak. A rákospalotai olajgyárban a felszabadulás után azonnal megindult a munka. 1945 őszén üzembe helyeztek egy 4500 tonna napraforgó tárolására alkalmas silót. A következő években felépült a hajalóüzem, a dararaktár, a kazánház és Siófokon egy kétemeletes üdülőépület. A margarinüzemben felállítottak egy, az Usti-i üzemből átvett Multiplex margaringyártó gépsort, a csomagolást előkészítő margarinformázó gépekkel. Mosópor-kristályosító tornyot is építettek. A gyár 1947-ben 892 fizikai dolgozót foglalkoztatott, és naponta 180 tonna napraforgómagot tudott feldolgozni. A kőbányai olajgyárban is hamar megkezdték a termelést. Először a szappangyártást indították meg. 1947-ben üzembe helyeztek egy 60 m3/óra teljesítményű H2-gyártó elektrolizőrt. A jelentős háborús károk miatt a csepeli olajgyár termelése indult meg a legkésőbb. Szappangyártással kezdtek, a növényolajgyártás csak 1947-ben indult meg újra. A győri olajgyár termelése, bár az üzem nem szenvedett háborús kárt, csak fokozatosan indult meg. Működését a bizonytalan közműellátás, a rossz közlekedés és vasúti forgalom, valamint a készlethiány akadályozta. Itt elsőként nyersolajgyártással indultak. A finomítóüzemet újjá kellett szervezni, s a réginél sokkal kisebb teljesítményű üzem csak 1947-ben kezdte meg a termelést napi 5 tonna kapacitással.
