Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 261 A munkások helyzete és szervezkedése Az 1909-ben megalakult Vegyészeti Szakszervezethez kapcsolódva az évtized végén megkezdődött a szakma munkásmozgalmi tevékenysége. 1907-ben a szakszervezet-ellenes támadásokra válaszként a Hutter-gyári munkások sztrájkkal tiltakoztak. 1909-ben az igazságtalan munkarend és az elbocsátások miatt ismét sztrájkba léptek a gyár dolgozói. A növényolajipar helyzete a két világháború között A konjunktúra évei A növényolajipar fejlődése az I. világháború elején az élelmezési szükségállapottal és hadianyag-szükséglettel (dinamitglicerin, fékfolyadék) összefüggő konjunktúra hatására tovább folytatódott. Az I. világháború alatt a növekvő zsiradékigény kielégítésére fokozatosan szaporodtak a kis olajütők, a nagyüzemek pedig tovább bővültek, és technológiájuk korszerűsödött annyira, hogy bevezették az oldószeres növényolajgyártást — extrakciót — is (Nagybecskerek, 1916). A nagy zsiradékigényt, ami lehetővé tette a glicerin- és ezen keresztül a dinamitgyártás növelését, a legkülönbözőbb módon igyekeztek kielégíteni. A szántóföldi, már kialakult kultúrák, repce, len, napraforgó termesztését a mezőgazdaság háborús nehézségei ellenére is növelni, de legalábbis fenntartani próbálták. Összegyűjtötték az olajtartalmú mezőgazdasági hulladékokat (szőlőmag, tökmag, vadrepcemag, szilvamag, kertimag stb.). Megkezdték az ipari hulladékok begyűjtését (tengeri- és búzacsíra, hulladék-, dög-, kaparék- és bőrzsír). Csökkentették a belföldi fogyasztást (az étkezésizsír-fogyasztás visszaesett). Erősen korlátozták a szappan zsírtartalmát. A gyertyák készítéséhez egyre több olajterméket használtak fel. A kenőanyagok és az égőolaj gyártásánál is erősen visszaszorították a repceolaj felhasználását az ásványolajipari termékek javára. A világháború első évének fejetlensége után kényszergazdálkodást vezettek be. 1915-ben létrehozták az Olaj- és Zsíripari Központot, 1916-ban az Olaj- és Zsiradékügyi Bizottságot, majd a Csontközpontot és a Gyertyaközpontot. A hadvezetőség külföldön nagy mennyiségű zsiradékot vásárolt. Ennek egy részét a magyar zsírbontó üzemekben bontották. A nagyobb mennyiségű glicerin kinyerése érdekében a szappangyárak csak zsírsavat dolgozhattak fel. A dinamitglicerin-gyártást egy üzemre koncentrálták. A többi üzem csak nyersglicerint állíthatott elő. Ezen intézkedések ellenére, döntően a mezőgazdasági termelés visszaesése következtében, zsiradékhiány lépett fel. Az alacsonyabb hozamú termesztéssel párhuzamosan a mezőgazdasági termelők a termény jelentős részét visszatartották a begyűjtés elől.
