Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar
250 Édesipar Teasütemény előkészítése a sütéshez ferikus megítélését az is erősítette, hogy későn állandósult szervezeti, felügyeleti hovatarozása. Különböző ipari központok és iparigazgatóságok irányították mindig más iparágakkal együtt; hol a söripar, hol a cukoripar árnyékában szerepelt másodikként. Amikor saját iparigazgatósága alatt az Élelmiszeripari, majd a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium iparágai közé került, objektív népgazdasági okok miatt akkor is a kevésbé fontos iparágak közé sorolták. Ennek ellenére az édesiparban levő kezdeményezőerőt bizonyította, hogy az ötvenes évek első felében az édesipar majdnem minden vállalatánál készítettek csomagológépeket és különböző technológiai eszközöket, hogy a folytonosan növekvő fogyasztói igényeket megközelítően ki tudják elégíteni. Termékeiket a hazai anyagok felhasználásának növelésével bővítették. Megszervezték az édesiparban felhasznált mezőgazdasági anyagok iparon belüli termeltetését. A Budapesti Csokoládégyár felügyelete alatt édesipari célgazdaságot létesítettek, ahol az egész ipar részére szükséges mandulát, mogyorót, málnát, meggyet és egyéb gyümölcsöt termeltek, illetve tervezték azok termelését. Amikor a telepített gyümölcsösök teljes termőre fordultak, felsőbb utasításra mezőgazdasági üzemeknek kellett átadni a gazdaságokat. A minőség védelme érdekében még 1952-ben minden vállalatnál minőségellenőrző laboratóriumokat rendeztek be, valamint központi minőség-ellen-
