Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar
Édesipar 251 Teasütemény töltése kézzel őrzési és kísérleti laboratóriumot hoztak létre. Az édesipar az ötvenes évek folyamán a kezdeményezések ellenére sem tartozott még a fejlettebb élelmiszeripari ágazatok közé. Termelőeszközeinek, import nyersanyagainak ára magas volt. és beszerzésük döntően csak tőkés relációból volt biztosítható. Ezért ebben az időszakban adminisztratív módszerekkel is korlátozták a termelőeszköz és az importanyagok behozatalát és felhasználását is. Az ötvenes évek lehetőségeit hűen mutatja a termékösszetétel lassú változása. 1951-ben az összes termelés 40.4%-a volt cukorka, és csak 5.4%-a a csokoládésáru, a további több mint 50%-on osztozott a nugát, a lisztesáru és az egyéb édesipari termékek. 1962-ben az összes termelésen belül a cukorka 31,6%-ot, a csokoládé már 17,4%-ot képviselt. 51 %-a pedig megoszlott a többiek között. 1967-ben a csokoládé már 21% az összes termelésen belül. Az 1959 és 1969 közötti 10 év alatt az édesipari termékek fogyasztása a kétszeresére növekedett. A termelésen belül erőteljesen fejlődött a csokoládés- és a lisztesáruk termelése, és azok termelésének technikai felszereltsége. A cukorkatermelésben elsősorban a műszaki fejlesztés eredményezett minőségjavulást. A csokoládégyártásban jelentős lépést jelentett a Budapesti Csokoládégyárban elkezdett gépi rekonstrukció. Az alapgépek fokozatos cseréje mellett 1966-ban sor került az első töltött táblás és desszertgyártó gépsor üzembe állítására. Erőteljesen nőve-
