Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar
Édesipar 249 csokoládégyárává nőtte ki magát. Ma Szerencsi Édesipari Vállalatként dolgozik, és hozzá tartozik a diósgyőri gyáregység is. Szent István Tápszergyár Rt. (Kőbányai Cukorkagyár). 1951-ben az ORION gyár bővítése céljából felszámolták, termelését és technológiai berendezéseit szétosztották az édesipar többi vállalata között. Az idő igazolta, hogy ez az intézkedés megalapozatlan és helytelen volt. Frank és Társa Rt., ma a Budapesti Édesipari Vállalat Zamat Kávé-és Kekszgyára. Az ötvenes évek második felében került át a söripartól az édesipar szervezetébe. Jelenleg pörkölt babkávé és kávékeverékek gyártásával, illetve forgalmazásával, keksz- és teasütemény-gyártással, valamint egyéb édesipari termékek előállításával foglalkozik. Diána Sósborszesz- és Cukorkagyár. 1952—1953-ban a sósborszesz gyártása mellett teasütemény, fagylalt és fagylalttölcsér termelésére rendezték be. Ma a sütőiparhoz tartozik. Az 1948-ban államosított üzemek között volt a Hindu Csokoládégyár, a Váncza Sütőpor Gyár, a Boon Csokoiádégyár és a Beliczai mézeskalácsos üzem. Ezeket az üzemeket az államosítás után felszámolták, és termelésüket az édesipar más vállalataihoz csoportosították át. A sütőporgyár néhány évig önálló vállalatként működött, de még az ötvenes években a Zamat Keksz- és Ostyagyárhoz kapcsolták. A Hindu, a Boon és a Beliczai üzem helyiségeit az 1950-ben alakult Cukrászati Gyár vette át. Az üzem megszűnéséig főleg napi cukrászsüteményeket, fagylaltot, mézeskalács-féleségeket és kézi csokoládés desszerteket gyártott. Az államosítás után az édesiparban erőteljes centralizáció indult meg. A kisebb üzemek fokozatosan beolvadtak a nagyobb gyárakba. 1960-ban kialakult a ma is működő gyárak (akkor vállalatok) szervezete. Ezek a következők: Budapest Csokoládégyár (Budapest IX. kér., Vágóhíd u. 20.); Duna Csokoládégyár (Budapest X. kér., Ihász u. 28.); Csemege Édesipari Gyár (Budapest XI. kér., Budafoki út 187.); Zamat Kávé-és Kekszgyár (Budapest XI. kér., Budafoki út 64.); Győri Keksz- és Ostyagyár és a hozzá tartozó jánossomorjai gyáregység; Szerencsi Édesipari Vállalat és a hozzá tartozó diósgyőri gyáregység. Kezdetben a termelés összevonása nem jelentette egyben a termelés korszerűsítését is. Továbbra is a régi technikai eszközökkel és technológiai módszerekkel termeltek, csak kevesebb helyen több emberrel. Utólag felvetődik a kérdés, hogy nem volt-e elhamarkodott intézkedés a jó szakmai felkészültséggel rendelkező középüzemeket is felszámolni. Az első tíz évben hiánycikknek számított az új technika és az importanyag. Csak az iparban dolgozók lelkesedése volt határtalan, ez tartotta életben az ipart, és pótolta a hiányzó fejlesztési forrásokat. Sajnos ez a tény meghatározta azt is, hogy az édesipar termékei milyen minőségben és csomagolásban jelentek meg a piacon. Az ipar fejlesztése csak 1957-től indult meg erőteljesebben. Ezen iparág peri-
