Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar
248 Édesipar ciót, és ha kezdetben szűkén is, de biztosították az édesipar folyamatos ellátását. Az édesipar tehát életben maradt, bár termelése kezdetben csak nagyon kismértékű volt. Az édesipar nemzeti tulajdonba vétele Az államosítás idejét csak tizenkét üzem érte meg, a többit még 1948 előtt felszámolták, megszüntették. A megmaradt üzemek közül először a Koestlin Lajos és Társa Rt.-ot államosították 1947-ben. A Koestlint 1945-ben a Budapesti Leibzieger cukorgyár és a Kereskedelmi Bank bérbe vette, és az ott termelt lisztestermékeivel bekapcsolódott a közellátásba. Mint banki érdekeltséget hamarabb vették nemzeti tulajdonba. Ma Győri Keksz- és Ostyagyár néven mint önálló vállalat dolgozik, és hozzá tartozik a jánossomorjai gyáregység is. 1948. március 26-án a következő édesipari gyárakat vették nemzeti tulajdonba. Stűhmer Frigyes Rt., ma a Budapesti Édesipari Vállalat Budapesti Csokoládégyára. 1945-ben 200 munkással indította meg a termelést. Márciusban már különféle lisztestermékek gyártásával segítette Budapest közellátását. Nyers cukorlevet állított elő, és ezt besűrítve keménycukorkát és fondánárukat termelt. Szójababból szójatejet és szójatejport készített a budapestiek részére. A raktárukban megőrzött néhány vagon kakaóbabból megindították a csokoládégyártást is. Az államosítás után az ország édesiparának legdinamikusabban fejlődő vállalata lett. 1947. évi termelését 100%-nakvéve 1952-ig csaknem 700%-ra növelte termelését. Az ötvenes évek második felében az államosítás első évéhez viszonyítva hússzorosára nőtt az évi termelés mennyisége. Dreher Serfőző és Csokoládégyár Rt., ma a Budapesti Édesipari Vállalat Duna Csokoládégyára. 1945 márciusában már kekszet sütött a kórházak és a hadsereg részére, majd megindította ostyasütését is. 1946 karácsonyára 30 tonna csokoládésterméket hozott forgalomba. 1949-ben Budapesti Keksz- és Ostyagyár néven önálló vállalattá alakult. A Meinl Gyula Rt. mint német (osztrák) érdekeltség 1945-ben szovjet tulajdonba került, és 1952-ben kapta vissza a magyar állam. Ma a Budapesti Édesipari Vállalat Csemege Édesipari Gyáraként dolgozik. Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt. Szerencsi Csokoládégyára. Róla 1946- ban azt írta a krónikás: „Bár az ostrom elmúltával súlyos helyzetbe került az édesipar és a Szerencsi Csokoládégyár, mégis — miként az első világháború után, most is — a fővárosi üzletek kirakataiban ott láthatjuk az első márkás csokoládékat, a szerencsi sárga csomagolású főzőcsokoládét.” Feljegyzések találhatók arról, hogy 1944. december 13-án, Szerencs felszabadulása után, a szovjet hadsereg és a helyi lakosság részére termeltek cukorkát, kekszet és vajat. Az államosításig csak vegetáltak, még cipőpasztát is készítettek, hogy a munkásokat összetartsák. Az 1948. évi államosítás után indult el a Szerencsi Csokoládégyár azon az úton, amelyen az ország egyik legnagyobb
