Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar
246 Édesipar A Magyar Cukrászok és Mézeskalácsosok Országos Szövetségét a vidéki édesipari üzemek érdekében hozták létre. A szövetségben önkéntes volt a részvétel. A korabeli kritikák szerint különösen a vidéki vállalkozók közömbössége miatt nem tudta betölteni azt a szerepet, amelyért életre hívták. 1924-ben Budapesten hozták létre az első cukrásztanműhelyt és kezdték meg a cukrásztanulók szervezett oktatását. Az első magyar nyelvű cukrásztechnológiai szakkönyvet 1934-ben Szillassy Alfonz, a cukrásztanműhely vezetője írta. Nevéhez fűződik a cukrászipari továbbképzés az ipartestület rendezésében és a mestervizsgákra való szakmai felkészítés megszervezése is. Az édesipar irodalmát kutatva meg kell állapítani, hogy a XIX. századból nagyon kevés szakírás maradt ránk. A cukrászok nem rendelkeztek céhes múlttal, ahol az ipart művelők összetartozásra, a közös érdekek védelmére nevelődtek. Valószínűleg ez az oka annak, hogy szervezetei későn alakultak ki, és ez hátráltatta szakirodaimának a nagyságához és fontosságához mért kialakulását is. Legrégibb szaklapjai a következők: Magyar Cukrászok Szakközlönye, majd az 1900 és 1921 között megjelent Magyar Cukrászok Lapja. 1906 után jelent meg Budapest-székesfővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületi Közlemények címen az ipartestület hivatalos lapja, 1910-ben pedig a Magyar Cukrász és Mézeskalácsos, az Ipartestület és a Mézeskalácsosok és Viaszgyertyaöntők Társulatának hivatalos lapja. A cukrász munkások érdekeit védő Cukrász Munkások Szabad Szakszervezete 1906-ban Győrben alakult meg, innét telepítette át székhelyét Budapestre. A két háború között támogatta azokat az intézkedéseket, amelyek a hazai édesipari termelést, a munkahelyek számának növekedését segítették elő. 3 939—1940-ben kiharcolta a vasárnapi munkaszünetet. A 48 órás munkahét bevezetéséért folytatott harc nem járt sikerrel. Abban az időben még a legnagyobb pesti üzemekben is napi 10—12 órát dolgoztak. A cukrász munkások érdekeit védő szaklapok a XX. század elejétől jelentek meg. Az Édesipar a század elején rövid ideig élt. A Cukrász Újság 1905-ben, a Cukrász Munkás 1908-ban jelent meg. A Magyar Édesipari Munkások Szabad Szakszervezetének lapja, az Édesipari Munkás volt a két világháború között az egyetlen édesipari lap, amelyik védte az édesipari munkások érdekeit. Óriási szerepe volt a II. világháború után az édesipar megmentéséért folytatott harcban is. A szocialista édesipar kialakulása A II. világháború hatása az édesiparra A két világháború között megerősödött — az akkori fogalmak szerint kitűnő technikai felszereltségül, gyártmányai minőségében világszerte elismert, jól képzett munkásgárdával rendelkező — édesipart a II. világháború után a teljes
