Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar
244 ÉDESIPAR Csokoládékeverő gép a két világháború között Magyarországon a két világháború között kialakult társadalmi-gazdasági helyzet és a fellendült tőkeerős édesipari vállalkozások lehetővé tették az édesipari késztermékek behozatalának csökkentését. Helyette fokozatosan a nyersanyagok behozatala került előtérbe. A kakaóbab-behozatal 1913-ban 725 tonna, 1939-ben már 5027 tonna volt. Cukorkából és bonbonból 1913-ban 5488 tonnát, 1933-ban csak 115 tonnát, 1939-ben gyakorlatilag semmit sem hoztak be. Csokoládéból és csokoládés termékekből 1913-ban 4123 tonnát, 1933-ban már csak 1 tonnát importáltak. Ez az arány vonatkoztatható minden más édesipari termékre is. A régi Magyarországon a cukrászok által felhasznált cukor mennyisége 1913-ban 7—8 ezer tonna volt, 1939-ben a sokkal kisebb területű országban a csokoládé- és cukorkaipar mintegy 10 ezer tonna cukrot használt fel. Az I. világháború előtt az édesipar gyáraiban foglalkoztatott munkások száma kétezer alatt volt. A két világháború között 1939-ig, az édesipari gyárakban hétezer munkást foglalkoztattak, miközben a termelékenység, a technika fejlődése következtében, óriási mértékben megnőtt. 1928-ban a 200 munkásnál többet foglalkoztató üzemek az egész ipar által termelt áruk értékének megközelítően egyharmadát, 1938-ban az ennél nagyobb üzemek termelése már az összes édesipari termelésnek csaknem kétharmadát tette ki. Korabeli feljegyzések szerint a hat legnagyobb gyár termelőkapacitásának
