Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar 231 Ioncserélő oszlop a Mezőhegyesi Cukorgyár Quentin-féle melaszcukor-csökkentő állomásán lecentrifugált szörpben az erősen melaszképző alkáliákat a gyengén melaszképző magnéziumionokra cseréli. A répa minőségi romlásának okaival foglalkozó kutatások és termelési tapasztalatok alapján új agrotechnikai irányelveket dolgoztak ki. Hogy a termelőket érdekeltté tegyék a cukortartalom alakulásában, és az agrotechnikában kerüljék a csak a tömeg növelését szolgáló megoldásokat (pl. a fokozott nitrogénműtrágyázást), a cukorgyárak az 1976—1978-as években a cukortartalom alapján prémiumot fizettek. 1978-ban minden cukorgyárban nagy teljesítményű automatizált répalaboratóriumot állítottak fel. 1979-től a termelők a szállított répa ellenértékét a cukortartalom alapján kapják. A szállított répából 20—50 tonnánként vesznek 30—40 kg mintát, és naponta beszállítják a répalaboratóriumba. Az adatokat lyukszalag segítségével telefonon továbbítják az Élelmiszeripari Gépi Adatfeldolgozó Vállalathoz, ahonnan a cukorgyárak termelőnként részletezve postán kapják az elszámolást, és továbbítják a termelőknek. Már a cukortartalmon alapuló premizálás, majd az árrendszer változtatása is meghozta a kívánt eredményt: 1978/1979-ben a feldolgozáskor mérve a cukortartalom ismét meghaladta a 15%-ot, és a cukorhozam elérte a 12%-ot. Valamelyest javult a répa technológiai minősége is, bár levének kedvezőtlen
