Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
230 Cukoripar tását termelési rendszerek segítették elő. Felemelték a répa átvételi árát is, és a többéves szerződést ártöbblettel támogatták. A nagyüzemi iparszerű répatermelési technika gyors terjedése következtében a répatermő terület az 1971. évi 73,5 ezer hektáros mélypontról rohamosan nőtt, és 1975-ben már 123 ezer hektárt ért el. Nőttek a hozamok is. Kellemetlen volt azonban a répa minőségének, különösen cukortartalmának csökkenése, ami a különböző fajtáknál egyaránt megmutatkozott. Nyilvánvaló, hogy az okok a megváltozott termelési körülményekben rejlettek. A mezőgazdasági üzemek répatermő területe átlagosan 200 hektár fölé, a nagyobbaké 400—500 hektárra is nőtt. A munkálatokat a nagy területeken nem lehet annyira gondosan és olyan optimális időben elvégezni, mint amikor a termelőnek csak néhány hektárnyi területe van. Az árrendszer is a mennyiség növelésére ösztönzött, a minőséget figyelmen kívül hagyta. A répavágó gépeken mért cukortartalom, ami korábban 16% körüli volt, egyre csökkent, és 1975-ben kampányátlagban 11,5%-ra zuhant. (Ebben az évben a répaszedés előtti országos méretű, katasztrofális cerkospóra-fertőzés hatása is visszatükröződik az alacsony digesztióban.) A növekvő terület és répamennyiség következtében a kampány egyre hosszabb lett, és 1975-ben átlagosan 150 napot ért el. Az amúgy is alacsony cukortartalom a nem megfelelő tárolás miatt tovább csökkent, emellett a cukorgyárak a kampányt túl korán, éretlen, kellően ki nem fejlődött cukortartalmú répával voltak kénytelenek kezdeni. A rossz tárolhatóság miatt a répa könnyen megromlott, a prizmák a saját súlyukat sem bírták el. a tárolt répa alsó rétegei összenyomódtak, lé préselődött ki a laza répaszövetből. A tárolhatóságot a géppel szedett répa nagyobb fejhányadán maradt levelek és a répa között levő gazok is rontották. A vegyszeres gyomirtás csak megfelelő időjárás mellett és kellő talajnedvesség esetén hatásos, a vegetáció későbbi szakaszaiban, augusztusban már nem. A cukorgyárak egyre több gazfogót építettek be, hogy javítsák a répavágási munkát, de a szálas gazok eltávolítása még így is nehéz. A minőségromlás további jele volt a levek nemcukor-tartalmának növekedése. Ezeknek a létisztítás után is visszamaradó hányada megnövelte a melaszhozamot. Az ennek kibocsátására szolgáló uíótermék-centrifugák kis kapacitása gyakran lassította a munkát. Ennek feloldására néhány gyár bevezette, hogy az utótermékvonalat megkerülve, puflferként későbbi feldolgozásra sűrűlevet vagy zöld szörpöt tárolt ki tartályokba. A Kaposvári Cukorgyár az így kitarolt sűrűlevet több éven keresztül — nyerscukor helyett — sörgyári felhasználásra értékesítette. A több melasszal kikerülő cukor tovább rontotta az alacsony digesztió miatt amúgyis alacsony cukorhozamot. Ez 1974/1975-ben kb. 9,0%, a katasztrofális 1975/1976. évben csak kb. 7,5% volt. A melaszcukorral kapcsolatos helyzet javítására a Mezőhegyesi és a Sarkadi Cukorgyár nyugatnémet importból Quentin-rendszerű ioncserélő állomást állított fel, amely a cukorkristályokról
