Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar 225 míg a volt Cukoripari Kutatóintézet Szolnokra át nem települt kisebb részlege (automatika, gépészet és energia) Ipari Kutatóállomásként működik. Az intézet tevékenységét a cukorgyárak kisebb-nagyobb műszaki fejlesztése, sőt kutatása is kiegészítette. Már a felszabadulás előtt közismert volt a Sarkadi Cukorgyár Robert-telepén végzett gyorsdiffúziós munkája. Az ott alkalmazott ún. két és fél termékes cukoroldali sémát — amelyet a nyersanyag változása miatt később be kellett szüntetni — ma a cukoripari irodalom dán cukoroldali sémaként ismeri. Tulajdonképpen se szeri, se száma azoknak a fejlesztési eredményeknek, újításoknak, sőt találmányoknak is, amelyeket az államosítástól napjainkig a cukorgyárainkban alkalmaztak, és hozzájárultak ahhoz, hogy a technológia és gyáraink megjelenése ma annyira eltérő képet mutat az államosításkori állapottól. Ezek közül egyesek helyi jelentőségűek, mások már több cukorgyárra is kiterjedtek. Általánosan elterjedt pl. dr. Czirfusz Miklós néhai petőházi főmérnök zagysűrítőszűrő találmánya, és hozzájárult a folytonos létisztítási és iszapszűrési eljárás sikeréhez. Hivatali munkája mellett egész életpályáján tudományos tevékenységet is folytatott dr. Vavrinecz Gábor volt kaposvári, majd selypi fővegyész. A cukorkristályokkal foglalkozó könyve németül jelent meg, cukoroldhatósági táblázatát az ICUMSA (International Commission of Uniform Methods for Sugar Analysis, a cukorvizsgálatok egységesítésével foglalkozó nemzetközi szervezet) hivatalos táblázatként fogadta el, a melaszképződés elméletének továbbfejlesztésével foglalkozó tudományos munkássága nemzetközi elismerésre talált. Az ötvenes évek elejétől adódott lehetőség arra, hogy a szakemberek külföldi tapasztalatcserére utazhassanak, elsősorban a szocialista országokba. így pl. az iszapszűrés nehéz fizikai munkájának kiküszöbölésére szolgáló folytonos ülepítő- és dobszűrőmunkát szovjet tanulmányút nyomán vezették be cukorgyáraink, az ötvenes évek második felében még használt timföldgyári dobszűrők kísérletképpeni beépítésével. A műszaki ismeretek terjesztését szolgálta a Cukoripar című folyóirat megindítása 1948-ban, a MITE Cukoripari Szakosztályának a megalakítása és tevékenysége, valamint a cukoriparral foglalkozó szakkönyvek kiadása. Ezek kezdetben szovjet szakkönyvek fordításai voltak, majd 1964-ben megjelent Wer tán Pál szerkesztésében a Cukoripari zsebkönyv. Kiemelkedő dr. Vukov Konstantin egyetemi tanár, a Cukoripari Kutatóintézet volt tudományos osztályvezetőjének könyve: A cukorrépa fizikája és kémiája mint a feldolgozási eljárás alapja, amelyet az Akadémiai Kiadó német nyelven jelentetett meg 1972-ben, és több nyelvre is lefordították. Az 1950-es években megindult a cukoriparitechnológus-képzés. A gyáraknál szakmunkásképző és más tanfolyamok indultak. A hetvenes évek második felében a Budapesti Műszaki Egyetemen cukoripari szakmérnökképzés kezdődött. Az államosítás utáni időszakban többször felmerült a cukorgyári berende
