Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar

226 Cukoripar zések kampányon kívüli használata. Ez a kérdés néha még napjainkban is je­lentkezik. A Petőházi Cukorgyár a II. világháborút követően szeszt is gyártott (nem cukorgyári berendezések segítségével), ezt azonban az államosítást kö­vető profilrendezéskor megszüntették. Ugyancsak még az államosítás előtt a Sarkadi Cukorgyár Robert-diffúziós telepén mákgubóból nyers morfint lú­­goztak ki, és mésszel lecsapva az iszapprésen kiszűrték. Ezt a tevékenységet a tiszavasvári alkaloidagyárba telepítették át. A Hatvani Cukorgyárban külön üzemrészben répapektint gyártottak, a Pe­tőházi Cukorgyárban Fertő tavi nádhulladékból az inkrusztáló anyagokat ki­lúgozva, és pótlólag felállított papíripari gépek segítségével barna kartonle­mezt állítottak elő. Mindkét eljárást be kellett szüntetni, mert az elhasználó­dott berendezések felújítására, illetve szükséges bővítésére nem volt pénzügyi keret. Az árumész égetése teljes egészében cukorgyári berendezést vett igénybe (a mészkemencét), azonban a cukorgyári technológiának megfelelően a koksz­­szál égetett mész önköltsége magas, minősége pedig építőipari célra nem fe­lelt meg. Rekonstrukció és kapacitásbővítés Az ellenforradalmat követő években előbb mérsékeltebben, majd 1960-tól fo­kozottabb ütemben indult meg a már halaszthatatlan cukoripari rekonstruk­ció. Előbb a legelhasználtabb gépeket cserélték ki, de a szűk keresztmetszetek felszámolására és a kapacitás bővítésére is törekedtek, hogy a cukortermelés növekedésével túl hosszúvá váló kampány időtartamát rövidíthessék. Nehezítette a feladatot, hogy a munkákat két kampány közötti időben kel­lett elvégezni, és ősszel, amikor a répa beérett — sőt kényszerűségből sokszor már előtte is — a feldolgozást meg kellett kezdeni. Eleinte még arra sem volt lehetőség, hogy a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket egy-egy gyárra összpontosítsák. Ilyen volt az energiaellátás biztosítása, amit előbb az olaj­tüzelés általános elterjesztése segítségével, majd több cukorgyárban új kazá­nok és erőtelep létesítésével lehetett megoldani. A munkaerőhiány a nehéz fizikai munka gépesítését sürgette. A réparakodó gépek kisebb részben hazai, majd NDK és szovjet gyártmányú markolós és kanalas rakodók voltak. Hasznosnak bizonyultak a szovjet BUM és Komplex prizmázók. A gyárakba érkező répa hidraulikus úsztatóba való ürítésére vas­úti, majd közúti Elfa berendezéseket létesítettek. A rekonstrukció során a nehéz fizikai munkával kiszolgálható, elavult be­rendezéseket folytonos és automatizált készülékekkel cserélték fel, amelyek nem kezelést, hanem inkább csak felügyeletet igényeltek. Ilyenek a folytonos diftuzőrök, a vákuumdobszűrők, a félautomata, majd később a teljesen automata centrifugák. A rekonstrukció tervezésében az Élelmezési Tervező Vállalat, későbbi átszervezése után mint az AGROBER-ÉLITI, kapott sze­repet. A berendezéseket elsősorban hazai forrásból (pl. Láng Gépgyár), ezen

Next

/
Thumbnails
Contents