Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar 217 korgyárak Rt. (Petőházi Cukorgyár); Szolnoki Cukorgyár Rt.; Vasmegyei Cukorgyár Rt. (Sárvári Cukorgyár). A részvények többsége a hazai bankok tulajdonában volt, kivéve a Petőházi Cukorgyárét, amelyet a bécsi Schöller bankház birtokolt, a Fejérmegyei Cukorgyár Rt. részvénytöbbsége pedig a Patzenhofer családé volt. 1948. március 26-án rendelet jelent meg a tervteljesítés, a jóvátételi és az egyéb nemzetközi kötelezettségek teljesítése szempontjából fontos üzemekbe — így a cukorgyárakba is — vállalatvezetői kinevezésekről. Ez készítette elő a hazai nagyipar államosítását, amit az 1948. május 11-i 1948. évi XXV. te. rendelt el a száznál több munkavállalót foglalkoztató iparvállalatokra. A köztulajdonba vétel 11 cukorgyárra vonatkozott, a külföldi tulajdonban levő Petőházi Cukorgyárat az állam vámmentesen kiszállított cukorért vásárolta meg. A cukorgyárak nemzeti vállalatokká alakultak. Irányításukat átmeneti szervezeti intézkedések után huzamosabb ideig az Élelmiszeripari Minisztérium Cukoripari Igazgatósága látta el. amely 1964. január 1-én az akkori 11 cukorgyárral és a Cukoripari Kutatóintézettel együtt Magyar Cukoripar elnevezéssel országos vállalattá alakult. Ez biztosította az ország cukorellátását, koncentrálta az ipar rendelkezésére álló fejlesztési eszközöket. A cukorgyárak önállóságának erősítésére is törekedett. Ez jogi és pénzügyi téren 1971-ben valósult meg, amikor önálló vállalatokká alakultak a Cukoripari Vállalatok Trösztjének keretein belül. 1980-ban ez az intézmény is megszűnt, így a cukoripari vállalatok önállósága korlátozás nélkül jutott érvényre. A korábban egy vállalattá összevont Hatvani és Selypi Cukorgyár továbbra is a Mátravidéki Cukorgyárak elnevezésű vállalatként szerepelt, a Mezőhegyesi Cukorgyárat a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináthoz, a Szerencsi Cukorgyárat pedig a Szerencsi Édesipari Vállalathoz csatolták. A cukorgyárak — az Óbudai Cukorgyár kivételével — az E világháború előtt létesültek. Az Óbudai Cukorgyárat is régi, leállított cseh gyárak berendezéseiből építették, napi 800 tonna répafeldolgozásával a legkisebb volt. A 12 cukorgyár együttesen napi 21 ezer tonna répa feldolgozását tette lehetővé. A Szolnoki Cukorgyár 2200 tonna/nap kapacitása volt a legnagyobb. A gyárak fehércukrot gyártottak, és — a Sarkadi Cukorgyár kivételével — kockacukor gyártására finomítói üzemrésszel is fel voltak szerelve. A kilúgzott szeletet 7% (Hatvan és Szerencs 12%) szárazanyaggal adták ki, a szelet egy részét kazánházi füstgázzal szárították. Technológiájukban, műszaki berendezéseikben megfeleltek a többi európai ország cukoripara átlagos színvonalának. Az 1930-as évek gazdasági pangása, majd all. világháború nem kedvezett a jelentősebb tőkebefektetésnek, bár az önköltség csökkentésére és a technológiai eljárás tökéletesítésére ösztönzött. Cukorgyáraink a felszabaduláskor már villamosított üzemek voltak. A kazánházban termelt gőzt a gőzturbinán keresztülvezetve használták fel, a generátoron termelt elektromos energia a gépeket hajtotta. Volt azonban még szá
