Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar 213 sorban répa- és répamagtermelésre), egyéb érdekeltségük viszont tovább bővült (pl. malmok, paradicsom- és egyéb konzervgyár, csokoládégyár, kendergyár, növényolajgyár). A cukoripar a felszabadulástól napjainkig A cukorgyárak újjáépítése A felszabadító szovjet hadsereg 1944 szeptemberében érte el hazánkat és első cukorgyárainkat. Az 1944/1945. évi kampányt azonban dunántúli gyáraink sem tudták (egy kivételével) befejezni. Szénhiány, répaszállítási nehézségek, légiriadók stb. miatt félbe kellett szakítaniuk a termelést, vagy be sem indultak. Legkorábban Mezőhegyes szabadult fel 1944. szeptember 24-én, utoljára 1945. március 27-én Ács és Sárvár. A legnagyobb háborús sérülést Sárvár szenvedte el, de nem sokkal volt kisebb Hatvan és Szolnok kára sem. Az utóbbi erőtelepét felrobbantották a németek. Az 1944. évi répa, illetve fel nem dolgozott maradékainak megmentése érdekében a szovjet hadsereg négy gyár kivételével még 1944 őszén, telén, illetve 1945 első hónapjaiban minden cukorgyárunkat beindította. A felszabadult gyárakban megválasztották az üzemi bizottságokat. Befolyásuk az üzemek vezetésében már ekkor is számottevő volt. Amint a front elvonulása lehetővé tette, a felszabadult területeken a cukorgyárak dolgozóinak zöme azonnal hozzálátott a keletkezett károk helyreállításához és a romok eltakarításához. A helyreállítási munkák szervezésében tevékenyen részt vettek az üzemi bizottságok, és egyre nagyobb szerepük lett a Magyar Kommunista Párt helyi alapszervezeteinek is. 1945 őszén a cukorgyárak zöme megindította a répafeldolgozást, kivéve a Sárvári Cukorgyárat, amely a helyreállítási munkák elhúzódása miatt, továbbá az Ácsi és az Ercsi Cukorgyárat, amelyek répahiány miatt nem tudtak még ebben az évben kampányt tartani. Az 1945 tavaszán végrehajtott földreform felosztotta a nagybirtokokat, ahol korábban a répa zömét termelték. Ettől kezdve rendkívül nagy feladattá vált a cukortermeléshez szükséges répatermő terület biztosítása. Igen sok kistermelővel apró, néhány száz négyszögöles egységek leszerződtetésével lehetett csak összegyűjteni a területet, és többnyire gyalogosan kellett felkeresni a gazdákat a községekben. Nem volt megállapítva a répaár sem, bár ez a rendkívüli mértékű infláció miatt teljesen illuzórikus lett volna. Az 1945 októberében megjelent rendelet a répa átvételi árát természetben állapította meg, 100 kg répa után 2 kg cukor, 60 kg egyszer préselt szelet (vagy 40 kg kétszer préselt szelet, illetve 3 kg szárított szelet) és 0,5 kg melasz illette meg a termelőt. A természetbeni térítés és a cukorelőleg vonzónak bizonyult. Jóllehet az ár alacsony volt, az általános cukorhiány miatt az inflációs
