Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
204 Cukoripar A cukorfőző készülékeket olcsóbb gőzzel, a bepárlók I. és II. párájával fűtötték. A századfordulón egy főzet már átlag 13,6 tonna, egy vákuum átlagos fűtőfelülete 14,4-ről 93,5 m2-re nőtt. A befőzéskor kapott töltőanyagot, a pépet hűtés céljából nagy, nyitott edényekbe engedték le, innen került a kristály és a szörp elválasztására a centrifugákba. Ezeket nyers-, finomított- és utótermékpépekre egyaránt használták. Nagyobb gyárakban 40—50 centrifuga is dolgozott, többnyire Fesca-rendszerűek. Az I. termék nyerscukrát centrifugálás után a cukorpadláson rostálták, szárították. A lefolyó szörpöket nyersre befőzve, tartályokban hosszabb ideig kristályosították, majd centrifugálva kapták a II., III., esetleg IV. terméket és az utolsó lefolyót, a melaszt. Az újabb gyárak némelyikében az utótermék-állomást (melaszkamrát) a kazánház mellé építették, és a kristályosító tartályokat az egyenletes hőmérséklet miatt a füstcsatornára helyezték. Volt mézletgyártás, finomítás és félfinomítással történő homokcukorgyártás. A finomításban is csökkent a csontszénfelhasználás, amióta a nyerscukrot szörppel keverve és centrifugálva félfinomításnak (tulajdonképpen affinációnak) vetették alá a nemcukor anyagok csökkentésére. Az aftínált cukorból készített oldatot csontszűrés előtt mechanikai szűrőn szűrték. Kialakult a csontszén-regenerálás végleges módja is. A centrifugákban való fedési munka (kristályok mosása, azaz vízzel, gőzzel, cukorszörppel való affináció) nagy fejlődésen ment át. A Steffen-féle, kádakban történő fedési eljárás nem terjedt el. A mézletsüveg és a finomított süveg gyártása sokkal termelékenyebb lett a süvegcentrifugák bevezetésével. A kockacukorgyártás terén új volt a préselt kocka. A centrifugákban a pépből a legtisztább derítékkel, a likerrel való fedés után kapott cukorlisztet rudakká préselték, ezeket szárítás után kockavágó gépeken darabolták, majd ládázták. Darabos cukrot kemény, száraz tömegekben, centrifugákban való gőzfedéssel kaptak. így, vagy törőgépen kis darabokra törve mint pilécukor zsákokban került forgalomba. Pilécukorgyártással a nyerscukor- és mézletgyárak is foglalkoztak. A nyerscukor és a finomítvány közt középhelyet elfoglaló nagy polarizációjú, kristály alakú homokcukor gyártása mindjobban terjedt. Répasűrűléből főzték és akkor még sűrűiével fedték a centrifugában. Kristálycukrot finomítványként is előállítottak. Az 1888 utáni időszak második felében kialakult a homokcukorgyárxás mai formája. Sűrűiéből esetleg nyerscukorral javítva pépet főztek, centrifugában leválasztották az anyaszörpöt (zöld szörp), majd a cukrot gőzzel fedték, fehérítették, még éppen elkerülve a tömbösödést, beszáradást. Ezt követte a szárítás, az osztályozás és a csomagolás. A finomításnál megváltozott a félfinomítás eddigi módja. A finomítványnak szánt pépet centrifugálták, a zöld szörp