Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
202 Cukoripar A répamagimport csökkent, az eddigi egy cukorgyári gazdaságon kívül 1896-ban már nyolc foglalkozott répamagtermesztéssel. A hazai cukorrépanemesítést Cserháti Sándor, a magyaróvári gazdasági akadémia hírneves tanára, az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás alapító igazgatója szorgalmazta. Erre elsőként tanítványa, Vásárhelyi József lökösházi földbirtokos vállalkozott 1892-ben. 1898-ban Mezőhegyesen is megindult, majd 1900-ban Szerencsen külföldi nemesítőcég közreműködésével kezdődött meg a nemesítési munka. Itt külön répalaboratórium is létesült. Később a szerencsi nemesítést Botfalun folytatták. A répaterület 1888-tól 1918-ig az összes szántóterület 0,33%-áról 0,89%-ra nőtt. A hektáronkénti répatermelési átlag ugyanezen időszakban 20,7 tonna/hektár, az 1913 előtti utolsó öt évben 24,6 tonna/hektár volt. A répacukortartalom változásához a számított nyerscukorhozam (1888-ban 10,17%, 1912- ben 14,35%) nem adhat megbízható képet a melaszcukortalanítás miatt. Öszszesített statisztikák nincsenek. Néhány gyár feljegyzett adatai nagy fejlődést és mai értékelésünk szerint is igen nagy értékeket mutatnak. Egyik 1889-ben 10,6% cukortartalommal induló gyárunkban pl. 1919-ig kétszer is volt 17% feletti átlagos cukortartalom. A korábbi V3-os saját répa aránya V6-ra csökkent. A technikai fejlődést elsősorban a gőzgépek adatai jelzik. 1917/1918-ban 29 gyárban már 577 gőzgép (44 076 lóerős összes teljesítménnyel) működött. A gőzkazánok száma és fűtőfelülete jelentősen megnőtt, a századfordulón az átlagos fűtőfelület-nagyság 189 m2. Az újonnan épült gyárakban megjelent a kor új energiafajtája, az elektromos energia is. Eleinte csak világításra szolgált, gőzgéppel hajtott egyenáramú generátorral, dinamóval termelték. A századfordulón a cukoriparban még csak két elektromotor működött. Ezután terjedtek a saját egyenáramú motoros meghajtások, majd a villamos erőművek terjedésével a váltóáramú külső hálózat igénybevétele is. A mai gyárak közül elsőként az 1912-ben beindult Ercsi Cukorgyár rendelkezett turbógenerátor gépegységgel, saját áramellátással. Európában is az elsők között, szinte teljesen elektrifikálva volt, mindössze két gőzgépet építettek be. Gőzturbinája és generátora volt az 1914-től üzemelő Szolnoki Cukorgyárnak is. A Riedinger-úsztatóból a répát a répaemelő kerekek, illetve páternoszterek emelték a teknőbe, illetve a dobmosógépbe. A mosott répát kanalas felvonó vitte fel a vágógépekhez (a XX. század első éveitől automata répamérleg közbeiktatásával). A vágógépeknél megjelent a gyors késcserét lehetővé tevő késszekrény; korábban a kések a koronghoz voltak csavarozva. Goller- és königsfeldi késeket használtak. A vágó alól a szeletet sínen haladó buktatókocsi vagy — új megoldásként — szállítószalag vitte a diffúziós edényekig. 1894-től csak a diffúziós lényerés létezett (a sajtolás megszűnt), több gyárban volt kettős telep is. Az edények alakja, űrtartalma most már az ésszerű, gazdaságos technológiai munkát segítette elő, és nem az adómegtakarítást. így a korábbi 7—-17 hektoliteres edényeket 24—
