Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR 183 Kény érszállítás célkarosszériás lovas kocsival, 1954—1973 mény szállítására 250 crrT-es motorkerékpárokat alakítottak át. 1956-ban 948 lovas kocsi és 377 tehergépkocsi volt a vállalatok tulajdonában, a szállítások 40%-át bérelt járművel végezték. Ilyen körülmények között pontos és az egészségügyi előírásoknak megfelelő szállításról nem lehetett szó. Az első tehergépkocsi-kiutalásokat 1957-ben kapta a sütőipar. Az ötvenes évek végén a Fővárosi Szállítási és Karbantartási Vállalat IFA 30-as gépkocsialvázra 70 zártszekrényes, redőnyös, polcos célgépkocsit készített a főváros részére. A gépkocsikban a kenyeret és a péksüteményt vesszőkosarakban szállították. A minőségmegóvó, higiénikus termékszállítás megoldására számos kísérlet történt. A különböző változatok közül a legkisebb tömegű, alumíniumból készült rekeszek, ezt követően a műanyag szállítóládák terjedtek el. 1965-ben a szállítópark heterogén volt: 130 tricikli, 304 lovas kocsi és 1136 tehergépkocsi. Egyes vállalatok még ömlesztve vagy polcos rendszerben szállították a kenyeret. vesszőkosarakban a süteményt, amikor Hajdú-Bihar és Fejér megyében, valamint Pécs városában már megkezdődtek a konténeres szállítás üzemi méretű kísérletei. A hetvenes években a korszerű termékszállítási módok általánossá váltak, a termékek célfuvarra alkalmas gépkocsikban, rekeszekben és — a nyolcvanas években egyre nagyobb részarányban — konténerekben kerülnek a boltokba.