Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
182 SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR A jegyrendszer életbelépésétől az államosításig kevés péksüteményt termeltek. A fővároson kívül azelőtt is csak a vidéki városokban volt süteménykészítés, ezért hiányosak voltak a fiatal szakmunkások ismeretei. A termelés megindításához, a választék bővítéséhez központilag kellett anyagnormát, gyártástechnológiát kiadni, tanfolyamokat szervezni és munkamódszer-átadókról gondoskodni. A hatvanas években mennyiségi és minőségi vonatkozásban is növekedtek a követelmények. A kenyér- és péksütemény-fogyasztás emelkedését a házikenyérsütés gyors csökkenése okozta. A vámőrlésből visszaszámított házi készítésű kenyér mennyisége az összes termeléshez viszonyítva 1960-ban 35% volt, ennek részaránya 1970-hez viszonyítva 8%-ra csökkent. A lisztellátás javulásával 1961-ben engedélyezték a fehér kenyér sütését, először a nagyobb városokban, majd fokozatosan az egész ország területén. 1965- ben az összes kenyérmennyiség egynegyede, 1970-ben már 88%-a volt fehér kenyér. 1967-ig az üzemek csak 1 kg-os fehér kenyeret gyárthattak, 1968-tól már 1—5 kg-os cipót és veknit is. A kenyérválaszték nagyobb mérvű bővülése a hetvenes évek végén következett be. A kenyértermelés összetételét a vállalatok tudatosan igazították a keresletváltozáshoz. Növekedett a választék és a kis egységtömegű kenyerek részaránya. A vállalatok 1980-ban 220-féle péksüteményt, 25-féle kenyeret — a legkelendőbbeket többféle egységtömegben — gyártottak. A termékek teljes választékát egyik vállalat sem gyártja. Kenyérféléből 5—15-félét készítenek, a péksütemény-választék átlagosan meghaladja a 40-et. Az országos kenyértermelés 1983-ban 893 ezer tonna, a péksütemény-gyártás pedig 2913 millió darab volt. Van már csomagolt és csomagolt-szeletelt kenyér is. Forgalomba kerültek diétát kiegészítő termékek, amelyeket alapanyaguk és összetételük alapján négy diétacsoportba sorolunk: a rostban gazdag diétát kiegészítő termékek, a szénhidrátszegény diabetikus termékek, a nátriumszegény diétás termékek és a gliadinmentes termékek. Egyre több vállalat gyárt olyan liszt alapú terméket — teasüteményt, ostyaféléket, piskótát, mézessüteményt —, amelyet az elmúlt években csak az édesipar, valamint a sütő-cukrászat készített, és amelyet az Ipari Termékek Jegyzéke az édesipar tartós készítményei között tart számon. Nem egy vállalat megkezdte hűtött és gyorshűtött leveles- és vajastésztafélék előállítását. A sütőipari termékek kiszállítását az államosítással egy időben az ipar feladatává tették. Az ötvenes évek elején az ipar járműállománya jelentéktelen volt. Az áruterítést az igénybe vehető járművek minden fajtájával végezték: béreltek lovas kocsit, tehergépkocsit, szállítottak vasúttal és autóbusszal. A saját járműállomány nagyon vegyes volt: háborút kiszolgált tehergépkocsik, lófogatok, kerékpárok és triciklik. A termékeket kézi- és hátikosárban vagy a járművek rakfelületén ömlesztve szállították. Az első sorozatban — 1953-ban — gyártott célkarosszériás jármű a zártszekrényes lovas kocsi volt, amit általában kenyérszállításra használtak. Péksüte-
