Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 141 Ezzel párhuzamosan, de lassúbb ütemben indult be a vasbeton gabonasilók építésének programja. Kezdetben 4 ezer és 6 ezer tonna befogadóképességű silókat és silóval kombinált padozatos raktárakat építettek. Ezek tapasztalatai alapján kialakult a korszerű, csúszózsaluzatos vasbeton gabonasiló építési technológiája. A hetvenes években gyorsan létesültek a 10 ezer, a 2x10 ezer, 20 ezer tonnás gabonasilók, végül egy 30 ezer tonnás siló is. Az 1960-as évek végén kezdődött a hazai gyártású fémsilók építése. A Borsodnádasdi Lemezgyár és a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat által gyártott, többségében 600 tonna befogadóképességű fémsilócellákat a telephelyek adottságainak megfelelően általában hatos, nyolcas vagy tízes csoportosításban telepítették, főleg malmok és takarmánykeverő üzemek mellé. A gyorsított ütemű raktárfejlesztés azonban nem volt képes lépést tartani a gabonatermelés fejlődésével, ezért a hetvenes években megint egyszerűbb, de gyorsabb és olcsóbb raktárépítést kellett választani. Ekkor kezdődött a különböző rendszerű, főként 5000 tonna befogadóképességű, előre gyártott szerkezetű csarnokraktárak építése. A raktárhálózat fejlesztése keretében intézkedések történtek a gabonát fogadó és rakodó berendezések korszerűsítésére is. Erre az áruforgalom rohamos növekedése, a nagyobb raksúlyú és billenőplatós tehergépkocsik forgalomba állítása, a vasúti rakodás gyorsítása, valamint a vízi úton történő terményszállítás bevezetése miatt volt szükség. Jelenleg már több mint 80 gabonaipari telep rendelkezik iparvágánnyal. A raktárakhoz nagyméretű vasúti és közúti fogadógaratokat építettek. Az anyagmozgatás gépesítését 20—60 tonna/óra teljesítményű szállítóvonalak beszerelésével oldották meg. Tíz helyen gépesítették a gabona hajóba rakodását is. A céltudatos beruházás eredményeként a gabonaipar raktárkapacitása 1983- ban elérte a 3,4 millió tonnát, vagyis húsz év alatt háromszorosára bővült. A korszerűsödést jellemzi az is, hogy a teljes tárolótér mintegy 40%-a már silórendszerű. Ez az óriási raktárfejlesztés azonban továbbra sem tudta követni a gabonatermelés növekedésének ütemét. Ennek következményeként állandósult a raktárhiány, amit ideiglenes tárolók felállításával és mezőgazdasági üzemek által díjtérítés ellenében vállalt bértárolással vezetnek le. Tehát változatlanul országos érdek a gabonatárolási kapacitás fejlesztése. A raktártelepítés irányelvei és feltételei a közelmúltban megváltoztak. A tárolótér-bővítés állami pénzügyi alapokból fedezett beruházásai mellett előtérbe került a gabonatermelők — állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek — önerőből végrehajtott, és pénzügyi támogatással központilag ösztönzött raktárépítése. A mezőgazdasági üzemek jelentős saját gabonaszükségleteire való tekintettel a termelőhelyre telepített raktárak elősegítik a tárolási és a szállítási költségek csökkentését. A gabonaipar alapvető feladata az emberi táplálkozásban mindennapos étkezési termékek (az őrlemények és hántolmányok) iránt jelentkező lakossági
