Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
140 Malomipar keztében az 1960-as évektől kezdve a gabonaipar nagy gondja a tárolótér hiánya, ezért egyik legfőbb fejlesztési feladata a meglevő raktárkapacitás korszerűsítése, és új, nagy befogadóképességű terményraktárak építése lett. A termények, valamint a keveréktakarmány-alapanyagok elhelyezése és készletezése céljára a gabonaiparnak 1962-ben 1,1 millió tonna raktárkapacitása volt. A csúcstárolás időszakában már ekkor is raktárhiány mutatkozott, ezért 300 ezer tonna gabonát átmenetileg nyitott színekben és szabad téren ponyvával letakarva kellett tárolni. Állami beruházás keretében az 1960-as évek eleje óta nagyszabású raktárépítés folyt. Kezdetben a leggyorsabb megoldást a Dunaújvárosi Vasmű által gyártott vasvázas raktárszínek építése jelentette. Öt év alatt mintegy egymillió m2 alapterületű raktárszínt telepítettek. Ezek nagy részét később körülfalazták, és mobil gépesítéssel fokozatosan fejlesztették a belső anyagmozgatást. 20 ezer tonna befogadóképességű vasbeton gabonasiló a törökszentmiklósi malom telepén, 1972 Forrás: Malomipari Múzeum, Budapest
