Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 121 tett, amikor 1942-ben üzembe helyezték Hajdúnánáson a korszerű, új Csihamalmot. Jellemző erre az időszakra, hogy tömegesen álltak le olyan üzemek, amelyek korábban jövedelmezően működtek. Az I. világháború utáni Magyarország területén maradt5095 malomközül az 1935.évi statisztikai felmérés szerint — hántolókkal és darálókkal együtt — már csak 3870 működött, és mindössze 2282 vészelte át a következő évtizedet, majd a II. világháborút. Ez a tervszerűtlen leépülés nem állította helyre az őrlési igény és a termelési kapacitás közötti kívánatos arányt, és még tovább fokozta a kapacitás területi elosztásának aránytalanságát. A tőkés viszonyok között így nem volt lehetőség a malomipar túlméretezettségének megszüntetésére. A műszaki fejlődés megtorpanása Az I. világháború után a malomiparban csökkentek a tőkefelhalmozási lehetőségek és a beruházások. Az egykor világhírű magyar malomipar műszaki színvonala egyre jobban elmaradt a fejlődő külföldi malomipar mögött. A gépállomány romlása már az I. világháború alatt megkezdődött, amikor a malmok ún. hadiőrlést végeztek és a kenyérgabonán kívül árpát, valamint kukoricát is kellett őrölniük. A jövedelmezőség alacsony szintje és a tőkeszegénység akadályozta a géppark korszerűsítését. A géppótlásokhoz ezért főleg a leállított malmokból kiszerelt és felújított gépeket, berendezéseket használtak. A beruházási lehetőségek korlátozottsága ellenére a két világháború között a hazai malomgépgyártás és a malomépítészet tartotta az élenjáró műszaki színvonalat. Jó hírnevű gépgyárainkban (Ganz és Társa, Első Magyar Gazdasági Gépgyár, Wörner J. és Társa, Hofherr—Schrantz—Clayton—Shuttleworth, Graepel H. stb.) folytatódott a malomipari gépek fejlesztése és a korszerű őrlési technológia tervezése. Kiváló felkészültségű mérnökök és fejlesztési szakemberek keresték és szolgáltatták az újdonságokat, újszerű megoldásokat. Voll György (1865—1926), Popperi János (1861—1933), Schermann Richárd (1876—1934), Weltzl Károly (1879—1954), Magassy Károly (1886—1972?), Trapp Vendel (1886—1964), dr. Szőke Béla (1894—1980), Kuszenda Gyula (1892—), Boldizsár Ferenc (1895— 1984) és több kortársuk alkotó munkásságára elismeréssel és tisztelettel emlékezik vissza az utókor. Közülük többen a felszabadulás után is tevékenyen részt vállaltak a malomipar helyreállításában és fejlesztésében. Új utat nyitottak a gabona- és lisztminőség vizsgálata terén Hankóczy Jenő (1879—1939) az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Állomás első igazgatójának új módszerei és találmányai. Századunk elején az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomáson kezdte a búza és a liszt minősítésével kapcsolatos kutatásait. Több új minőségvizsgáló műszer (farinométer, maghéjkimosó, sikérmosó, vízkötőképesség-meghatározó) létrehozása után szerkesztette meg a né-
