Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar

Malomipar

119

megkezdték e malomcsoport megváltással történő fokozatos leépítését. A megváltást a kereskedelmi őrlést végző malmok fizették.

Az iparág válsága tartóssá vált, és ebből az állapotból a tőkés termelési viszonyok között már nem is tudott kiemelkedni. Budapesten az I. világháború előtt még 14 nagymalom őrölt, a II. világháború éveiben pedig mindössze 4 üzemelt.

A tőke koncentrációja ebben az időszakban is folytatódott. A nagybankok érdekeltségi körébe került a harmincas években a békéscsabai, az abonyi és a gyöngyösi malom. Néhány jelentősebb fúzió is történt. Az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. 1926-ban magába olvasztotta a Pesti Hengermalom Társaságot, a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalma Rt.-ot és öt vidéki malmot, 1936-ban pedig a Lujza Gőzmalom Rt.-ot. A Hungária Egyesült Gőzmalom Rt. 1926- ban átvette a putnoki malmot. A Borsod—Miskolci és Debreceni Gőzmalom Rt. 1935-ben beolvasztotta a békéscsabai Rosenthal-malmot.

A termelés egyenetlensége és a kapacitás kihasználatlansága következtében a malomipari tevékenység csekély nyereséggel járt, sőt gyakran veszteséges volt, ezért a tőkebeáramlás erősen lecsökkent. Csak vidéken létesült néhány jelentősebb új malom, pl. a selypiZsófia Malom (1922), az orosháziTóth-malom (1926), az Enyingi Gőzmalom és Villamosüzem Rt. malma (1929) és szinte csodát jelenül Tóth-malom Orosházán, 1926

Forrás: dr. Guóthfalvy—Dorner: Mezőgazdasági iparunk. Budapest, 1944