Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
112 Malomipar malomiparban 748 baleset történt, ezek közül 11 halálos kimenetelű volt, 9 rokkantságot okozott és 406 nyolc napon túli gyógyulással járt. Ezek az adatok csak a bejelentett balesetekre vonatkoznak, ezért valószínű, hogy ennél sokkal több volt a baleset. A szakmai ártalmak és az általuk okozott betegségek elleni védelem hiánya következtében a malommunkások között gyakoriak voltak a légzőszervi betegségek és a tüdővész miatti halálesetek. A malmi munkások kezdetben ösztönösen, majd egyre szervezettebben léptek fel érdekeik védelméért, nyomorúságos anyagi helyzetük javításáért. Az elégedetlenség már 1842-ben sztrájkhoz vezetett a Pesti Hengermalomban, amelyet az igazgatóság munkások kizárásával tört le. A szervezkedés kezdetleges formái a különböző segélyegyletek voltak. A Pesti Hengermalom munkásainak 1856-ban alakult betegsegélyező egylete tekinthető az élelmiszeripar első munkásszervezetének. A munkaintenzitás fokozása és az elbocsátások miatt kezdtek sztrájkot 1873- ban a Concordia-malom munkásai. A sztrájk eredménnyel járt, az igazgatóság visszavonta a létszámcsökkentésre hozott határozatát. A malomtulajdonosok és -bérlők érdekeik képviseletére 1879-ben az Országos Iparegyesületen belül külön malomipari szakosztályt alakítottak. A szakosztály rövidesen kivált az egyesületből és Országos Malomegyesület néven önálló érdekképviseleti szervként működött. 1897-ben az Országos Malomegyesület két részre vált, és tagjai a Magyar Fővárosi Malomegyesületbe, illetve a Vidéki Malomiparosok Egyesületébe tömörültek. Néhány évvel később harmadikként megalakult az Országos Molnárszövetség, a vámőrlést végző vidéki kismalmok egyesülete. Századunk első évtizedében erősen fellendült a malomipari munkások mozgalma. 1903 decemberében megalakult a Budapesti Molnársegédek és Malommunkások Szakegylete. Nem sokkal később, 1904 augusztusában a szakegylet szervezésével kirobbant Budapesten az első nagy molnársztrájk. 3000 malommunkás szüntette be a munkát. Valamennyi fővárosi malom leállt, mert a munkásoknak a béremelés és a jobb munkakörülmények érdekében előterjesztett követeléseit a tőkések nem teljesítették. Két hétig tartott az egyenlőtlen erők harca, amely vereséggel végződött ugyan, de további küzdelemre késztette a munkásságot. 1906 januárjában a budapesti szakegyletből megalakult a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szakegylete, és ezzel létrejött a malomipari dolgozók egységes országos szakszervezete. Ettől kezdve a munkások mozgalma vidéken is megélénkült. Az 1906-ban Budapesten indult újabb sztrájk eredménnyel járt, és a malmok vezetősége a követelések teljesítése mellett kénytelen volt elismerni a szakszervezetet a munkásság képviselőjének. Ezt követően a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szakegylete 1906-ban a Concordia-malommal, 1907-ben pedig a Magyar Fővárosi Malomegyesülettel kollektív szerződést kötött a mai-
