Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
110 Malomipar budapesti származású, több mint 50%-a vidékről jött fel dolgozni, és mintegy 30%-a külföldi születésű — többsége szakmunkás — volt. A malomiparban kevés nő és fiatalkorú munkás dolgozott, mert a munkavégzés a szakmunkásoktól nagy gyakorlatot és szakértelmet, a segédmunkásoktól pedig nagy fizikai erőkifejtést igényelt. Malomiparunk hallatlan gyors műszaki fejlődését nem követte a szakemberutánpótlás és a szakmai műveltség emelése érdekében szükséges molnárképzés. Az 1884. évi ipartörvény nem sorolta a malomipart a képesítéshez kötött iparágak közé, ezért a tanoncképzés a munkaadó és a tanonc szülei közötti megállapodás tárgyát képezte. Az első malomipari szaktanfolyamot 1882-ben a budapesti felső-ipariskolában, akkori nevén a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeumban tartották. E kísérlet után, különböző kezdeményezések ellenére, három évtized telt el, amíg a szakoktatás megkezdődött. A felső-ipariskolában az 1912/13-as tanévben nyílt meg a malomtulajdonosok, bérlők és üzemvezetők hathetes nappali továbbképző tanfolyama, valamint a molnársegédek hathetes esti tanfolyama. Az 1913. évi malomipari tanfolyam tablója Fonás: Malomipari Múzeum, Budapest
