Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 109 A Pesti Hengermalom 1911-ben üzembe helyezett lágymányosi új telepe Forrás: dr. Guóthfalvy—Dorner: Mezőgazdasági iparunk. Budapest, 1944 kiviteli tilalom miatt már a háború első évében intézkedés történt a kenyérgabona és a szemes takarmányok központi felvásárlására, rekvirálására és elosztására. 1915 júniusában megalakult a Haditermény Rt., amely előbb az állam bizományosaként, később begyűjtőszervként központi gabona- és lisztgazdálkodási tevékenységet folytatott. Megszűnt a termények szabad kereskedelme, a gabona és a liszt árát maximálták, a malmok a Haditermény Rt. által kiutalt gabonát őrlési díj ellenében dolgozták fel. 1914 novemberétől rendeletekkel szabályozták a lisztkiőrlési százalékokat, és a korábbi több mint tízfajta liszt helyett csak két-, illetve háromféle liszt előállítását engedélyezték. A gabonaínség idején a főző- és a kenyérliszthez 50— 80%-ban árpa- és kukoricalisztet kellett keverni. A kiőrlési és lisztkeverési arányokat a háború alatt a készlethelyzettől függően többször változtatták. 1915 decemberében aztán bevezették a kenyérjegyrendszert is. Az I. világháború alatti kényszerű hadigazdálkodás műszaki és gazdasági szempontból egyaránt súlyos károkat okozott. A hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt magas színvonalon álló malomiparunk történetében a háború után szomorú fordulat következett, a korábbi nagy fejlődést hirtelen hanyatlás követte. A malomipari munkások helyzete A gyári jellegű malomipar munkaerő-szükségletének legfőbb forrását nem a céhes ipar és a kisüzemek molnársága, hanem a nincstelenné vált parasztság képezte. Az 1870-es években a fővárosi malmok munkásainak alig 20%-a volt
