Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
98 Malomipar A malomalapítási láz Magyarország a múlt század derekán a monarchia éléstárává vált, és gabonaértékesítésünk monopol helyzetbe került az osztrák és a cseh-morva piacokon. Terménykereskedelmünk megélénkülésének hatására és a gazdasági követelmények által serkentve jelentős kereskedelmi intézmények jöttek létre. Pest és Buda kereskedő polgársága 1851-ben megalapította a Pesti Lloyd Társulatot, amely a kereskedelmi kapcsolatok közvetítésén kívül új vállalatok alapításában is közreműködött. A társaság 1854. január 1-én megindította lapját, a német nyelvű Pester Lloydot. Védnökségével 1854-ben megnyílt a Gabonacsarnok azzal a céllal, hogy a szabad terménykereskedelmet lehetőleg szabályozott keretek közé szorítsa. A kereskedelmi forgalom jelentőségének növekedésével összefüggésben 1864-ben megalakult Pesten az Áru- és Értéktőzsde, a nagykereskedelmi tevékenység magasabb fokú polgári intézménye. Sok vállalkozó szellemű kereskedő kapcsolódott be a terménykereskedelembe, és ez a terület lett a kereskedelmi tőkefelhalmozás egyik legfőbb forrása. A gabonafeldolgozásban és különösen a lisztexportban rejlő profitszerzési lehetőség már a kiegyezés előtti években malomalapításokra késztette a mobilizálható tőkével rendelkező kereskedőket. A Pesti Hengermalom 1852-től rendszeresen szállított lisztet határainkon túlra, és páratlan minőségű finomlisztjeit magas áron értékesítette Nyugat-Európában, sőt Brazíliában is. Jövedelmező üzletvitele az új malomvállalatok alapítására is hatással volt. Pesten és Budán 1851 és 1862 között öt új gőzmalom épült: Werther Frigyes Gőzmalma 1852-ben, Barber Fiai Gőzmalma és Blum János Gőzmalma 1853- ban, Berger Lajos Gőzmalma 1860-ban és Haggenmacher Henrik Gőzmalma 1862-ben. Ezek nem részvénytársasági formában és nem a hengermalomhoz hasonló újszerű technológiai berendezéssel jöttek létre, de termelőképességük alapján a nagymalmok csoportjába tartoztak. A vidéki városokban és községekben is sorra létesültek az új gőzmalmok. A helytartótanács adatgyűjtése szerint 1863-ban már 147 gőzmalom működött hazánkban. A vízimalmok létjogosultsága ekkor még nem rendült meg különösebben, de a kezdetleges felszereltségű szárazmalmok tömegesen szorultak ki a versenyből, és leállásra kényszerültek. Ezzel már kezdetét vette a malomipari termelés később gyorsan fokozódó koncentrációja. A kereskedelmi tőkének a malomiparba való behatolása a hatvanas évek folyamán még tovább fokozódott. 1863 és 1868 között további nyolc nagy gőzmalmot alapítottak Pesten: 1863-ban létesült a Pannónia Gőzmalom Rt., 1866- ban az Első Pest-Budai Gőzmalmi Rt., a Victoria Gőzmalom Rt., Haggenmacher Henrik II. Malma és a Concordia Gőzmalom Rt., 1868-ban az Unió Gőzmalom Rt., az Erzsébet Gőzmalom Rt. és a Pesti Molnárok és Pékek Gőzmalma Rt. Közben az egyéni tulajdonban lévő nagymalmok sorra részvénytársasággá ala-
