Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar

Malomipar 99

kultak át. A 14 fővárosi gőzmalom közül 1868-ban már 13 részvénytársaságként működött.

Haggemnacher Henrik (1827—1917) malma maradt egyedül egyéni tulajdonban. A svájci származású, kiváló műszaki szakember és vállalkozó 1854-ben érkezett Pestre. Itt előbb főmolnárként, majd malombérlőként működött. A hatvanas években már két nagy gőzmalmot építtetett és ezzel hozzájárult a magyar ipar fejlődéséhez. Az I. számú malmát 1866-ban eladta az akkor alakult Árpád Gőzmalom Rt.-nak. A II. számú malmának önállóságát élete végéig fenntartotta.

A malmok alapításában főként terménykereskedők vettek részt, nagybirtokosok és külföldi tőkések csak elvétve voltak az alapítók között. 1870 körül a pesti terménykereskedők már szinte kivétel nélkül malomrészvényesek voltak, így többek között Weiss B. Adolf terménykereskedő (Weiss Manfréd apja) az Első Pest-Budai Gőzmalmi Rt., egyik fia Weiss Berthold a Budai Király Gőzmalom Rt., testvére Weiss B. Arnold az Erzsébet Gőzmalom Rt., a Deutsch család a Concordia Gőzmalom Rt., az Ullmanok a Pannónia Gőzmalom Rt., a Herczog család a Victoria Gőzmalom Rt., a Brüll család tagjai pedig négy fővárosi malom alapításában vettek részt.

Az újratermelés hallatlanul gyors bővülése a kereskedelmi és az ipari tőke összefonódásával járt. Az 1867 es „alapítási láz” (griindolás) idején a malomalapító kereskedők más iparágakhoz tartozó gyárak, továbbá egyéb jelentős tőkés vállalkozások (pl. a vasútépítés, a bankok, a takarékpénztárak) alapításába is bekapcsolódtak.

A budapesti Concordia Gőzmalom épületei az 1870-es évek végén.

Háttérben az épülő Gizella Gőzmalom, mögötte a Pesti Molnárok és Pékek Gőzmalma Forrás: a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának.gyűjteménye