Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
V. Elmélet és gyakorlat
1. így született a rádió Az emberiség kultúrtörténetében, a mai korszak bámulatos találmányai között is, kimagasló szerepet tölt be ; a rádió. A nagytömegek legszélesebb rétegeinek érdeklődését költötte fel ez a csodálatos találmány; nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy palotától a kunyhóig mindenütt ott találjuk ezt a kis varázsszekrényt, mely közeli és távoli világrészek híreit, zenéjét otthonunkba hozza. Manapság, ha rádióról beszélünk, a rádió szót, mint gyűjtőfogalmat használjuk s nem csupán a rádiókészülékre, hanem az egész rádiótechnikára is alkalmazzuk. Minden jelentősebb találmányról kimutatható, hogy hosszabb fejlődés eredményekép létesült. Sok kutató agy munkájára van szükség, míg egy korszakalkotó találmány teljesen kiforr és az emberiség kincsévé válik. A rádiónál is így történt. Ennek feltalálása sem egy ember érdeme. Ha feltalálóiról megakarunk emlékezni, először Faraday angol fizikus lángelméje előtt kell meghajtanunk az elismerés zászlaját. Az egész rádiótechnika a váltakozó áramon épült fel. Faraday nevezetes indukciós felfedezéséig, mely a váltakozó áram megszületését eredményezte, csak az egyenáramot, vagyis azt az áramot ismerték, melynek haladása az áramkörben mindig egyirányú. Középiskolai ismereteinkből bizonyára tudjuk még, hogy az indukált áram annyiszor változtatja irányát, ahányszor az indukáló tekercs áramkörét zárjuk és megszakítjuk. Ha a zárást és a nyitást elég gyors egymásutánban végezzük, akkor az indukált áram folytonos lesz s ez a váltóáram. Faraday ismerte fel, hogy az indukáló tekercsből mágneses erők áramlanak ki, éppúgy, mint valamely mágnesből s ezeknek az erőknek 6*
