Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál
58 Az első oltásban a kórokozó bacillusok egészen gyengék s naponta folytatólag erősebb az alkalmazott oltóanyag. Az utolsó oltásnál egészen friss, erősen fertőző nyúlagy ki vonatot fecskendeznek a megmart emberbe ; addigra azonban a szervezet már megszokta a mérget s fel sem veszi többé. Az egész világ ünnepelte Pasteurt, amikor első védőoltását sikerrel alkalmazta. Meister József elszászi pásztorfiú volt a szerencsés, kit Pasteur védőoltása elsőként mentett meg a biztos pusztulástól. Az eset a következőképp történt. Az 1885. év egyik forró júliusi napján, kétségbeesetten jajveszékelő anya kereste fel kilenc éves kis fiával laboratóriumában Pasteurt. Zokogva kérte a nagy tudóst, hogy mentse meg gyermekét, kit mintegy két bét előtt egy veszett kutya több helyen megmart. Pasteur menthetetlennek hitte a szerencsétlen fiút s tudta, hogy a biztos pusztulásnak néz elébe, ha azonnal nem próbál segíteni rajta. De nem hízott magában s nem merte vállalni a felelősséget netáni sikertelenség esetén, annál kevésbbé, mert a gyermeket elkésve hozták el hozzá. Sokáig küszködött magával. Igaz, hogy oltóanyaga állatokon tökéletesen bevált, de vájjon segít-e emberen is? Hosszú belső viaskodás után, végre mégis rászánta magát az oltásra, s reszkető kézzel nyúlt az oltótűhöz. Emberszerető szívére jellemző, hogy napokon át nem evett, éjszakákon át nem aludt afeletti aggodalmában, vájjon megmenekül-e a gyermek vagy sem? Kínosan teltek a bizonytalanság napjai, míg végre elcsitult a gyötrő kétség : a szenvedő gyermek túlélte a veszélyt. Pasteur boldogsága határtalan volt, amikor a gyermek teljesen felgyógyult. Ez a nap volt életének legszebb napja, mely kárpótolta munkásságának minden küzdelméért. így ragadta vissza Pasteur a halál torkából, veszett kutyától megmart első betegét s így vált az áldásthozó véletlen folytán a szenvedő emberiség kincsévé Pasteur széruma. 7. Röntgen és a titokzatos sugarak A Röntgen sugarak felfedezése tisztán a véletlen műve volt. Ügy jött, mint a villámcsapás a derült égből. E titokzatos sugarak felfedezése nagy meglepetést keltett, noha legfeljebb néhány év múlva kétségtelenül felfedezték volna azokat, mert egyidejűleg több neves tudós : Lénárd, Crookes, Thomson, Perrin és még mások, munkálkodtak ebben az irányban. Érdekes a története, miképpen bukkant rá Röntgen e láthatatlan sugarakra, katódcsövekkel végzett kísérletei közben.
