Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)

III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál

57

még harmadnap sem pusztult el. Hamar egy másikat, harmadikat is beoltott az állott tenyészettel, de nagy meglepetésére a beoltott csirkék mind egészségesek maradtak. Azonnal megismételte rajtuk az oltást, friss, erősen fertőzött tenyészettel, melynek egy ezredcseppje is halálos. Legnagyobb ámulatára az állatok továbbra is életben maradtak s vígan csipogtak ketrecükben.

Ekkor pattant ki az isteni szikra Pasteur agyából : nem-e az állott tenyészettel végzett oltás nyújtott védelmet az állatoknak a friss, feltétlen halálos oltóanyaggal szemben? Feltevését csakhamar igazolva látta. Az elgyengült bacillus már tényleg nem bizonyult oly veszedelmesnek, mint a friss : a szervezet megbirkózik vele, sőt ellenállóbbá válik a friss fertőzéssel szemben.

Jellemző vonása Pasteurnak, hogy mindig csak azoknak a vizsgálatainak eredményét hozta nyilvánosságra, amelyek az ő önmagával szemben is gyakorolt, kérlelhetetlen szigorú bírálata előtt megállták helyüket. Érthető tehát, hogy nem tekintette kísérleteit véglegeseknek s nyomban újabb csirkehadat oltott be az állott, közel kéthónapos tenyészettel. Türelmetlenül várt az eredményre : az állatok megbetegedtek, de hamarosan meggyógyultak és utána a legerősebb hatású kolera tenyészettel való oltást is vígan tűrték.

Pasteur elmélyedt a tapasztaltakon : most még jobban megerősödött benne a hit, hogy ezek a veszedelmes kórokozók, hosszabb idő után veszítenek fertőző erejükből és megszelídülnek. A szelídült fertőzőanyaggal előidézett múlékony megbetegedés nyújt védelmet az újabb megbetegedés ellen.

Következtetéseit tovább fűzve, az jutott eszébe, hogy ugyanaz a bacillus, mely a betegséget előidézi, elgyengült állapotban meg is gyógyíthatja a beteget. Ebből az elgondolásból indult ki harca a veszettség leküzdésére s ez vezette e halálos fertőzés ellen alkalmazandó védőoltás világraszóló felfedezéséhez.

Falun és városban egyaránt, a forró, száraz nyár egyik rettegett veszedelme : a veszett kutya. Régebben, akit a veszett kutya megmart, az halálra volt ítélve s rettenetes kínok között pusztult el. Pasteur szérumának alkalmazása óta csak a legritkább esetben halálos a veszett kutya marása. Tíz-tizenkét oltás után már nincs többé veszélyben a megmart egyén.

Pasteur és lelkes munkatársai: Roux, Chamberland és Thuillier nagyszabású kísérleteikkel kiderítették, hogy a veszettség, kísérleti állatokon, főleg nyulakon könnyen előidézhető. Hosszú hónapok küzdeldelmeibe került, míg végre sikerült előállítaniok a végleges oltóanyagot, mely nem egyéb, mint a veszettség bacillusaival sorozatosan beoltott házinyul, szárított agyvelejének a kivonata.