Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)

III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál

56

6. Pasteur szórakozottsága és a veszettség széruma

Louis Pasteur, az élettudományok legkimagaslóbb hőse, Dóiéban, egy franciaországi kis városkában született 1822-ben. Atyja szegény timármester volt. Ennek ellenére, kiváló szellemi tehetségű fiát tudományos pályára szánta, noha ez fiatalabb éveiben inkább halászni és rajzolgatni szeretett, mint a kollégiumban tanulni. Apja ezért ki is akarta venni az iskolából.

Tizennyolc éves korában az ifjú Pasteur hirtelen nagy változáson ment át: feltűnően szorgalmas lett az egyetemen. Oklevelének megszerzése után azonnal kinevezték a dijoni liceum fizikatanárává. Alig 27 éves korában a strassburgi egyetem kémiai tanszékére tanársegéddé nevezték ki, az ekkor már ismert nevű kutatót. 1858-ban Párisban az École normale superieur tudományos osztályának vezetője lett s- 1867-ben a Sorbonnera, a kémia rendes tanárává nevezték ki. Ekkor kezdte meg az élő szervezeteknek, mikroorganizmusok okozta megbetegedéseire vonatkozó vizsgálatainak dicsőséges sorozatát, s munkásságát ez időtől fogva kizárólag a fertőző betegségek kórokozóinak tanulmányozására szenteli.

Korszakalkotó felfedezéseit, a veszettségre vonatkozó sikeres kutatása koronázza meg. E rettenetes kór ellen való védekezést, az ő védőoltásai eredményezték. Igen érdekes a története, hogyan jutott Pasteur, a véletlen szeszélye folytán, világraszóló felfedezéséhez.

Pasteur a baromfikolerát akarta megfékezni: ez a járvány nagy veszedelmet hoz a baromfiudvarokra. Ahol fejét felüti, néhány nap alatt az egész falu apró majorsága : tyúkok, libák sorra pusztulnak. Szorgos kutatás után megtalálta ennek a járványos betegségnek kórokozóit s rövidesen megindította a pusztító hadjáratot ellenük laboratóriumában. Tenyésztő levesbe helyezte a kórokozó baktériumokat és sorba beoltotta ezzel kísérleti csirkéit. A beoltott szárnyasok mind megkapták a halálos kórt s hamarosan elpusztultak.

Egy sötét téli napon Pasteur, munkája végeztével szórakozottságában nem tette vissza helyére az aznap használt baromfikolera bacillusokat tartalmazó üvegedényt. Másnap, amikor ismét szüksége volt rá, sehogysem sikerült megtalálnia. Megunva a keresgélést, az előző nap készített másik üvegedényből vett oltóanyagot kísérleteinek folytatásához.

Öt-hat héttel később, amikor laboránsa nagyobb takarítást végzett a túlzsúfolt laboratórium polcain, előkerült az elrejtőzött üvegedény. Pasteur gondolt egyet s a kikészített friss tenyészet helyett ezzel a régivel végezte aznapi oltását. Csoda történt: a beoltott kísérleti állat