Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál
44 2. A fáról lepottyanó alma és a gravitáció törvénye Newton-neik, a tudományos világ egyik legnagyobb lángelméjének, korszakalkotó felfedezésében is szerepe van a »véletlenének. Egy, a fáról véletlenül lepottyanó alma terelte a nagy tudós figyelmét a fizika alapvető törvényeinek egyikére : a Föld vonzóerejének, illetve az általános tömegvonzásnak felismerésére. E törvénnyel sikerült magyarázatát adni annak a mindennapi jelenségnek, hogy miért esik tulajdonkép az alma, de egyben minden más tárgy is, mely nincs alátámasztva vagy felfüggesztve, a föld felé. Isaac Newton élete igen gazdag eredményekben. A keletangliai Lincoln grófság Woolshorp nevű városkájában született 1643-ban. Már 27 éves korában kinevezték a matematika és fizika tanárának a cambridgei egyetemen, hol több mint 30 éven át működött. Elnöke volt a legnagyobb tudományos egyesületnek, a Royal Society-nek és egész életét tudományos búvárkodásnak szentelte. Alig van a fizikának oly fejezete, melyben újat és maradandót ne alkotott volna. Az 1666-ik évbe esik a fentemlített alma históriája. Newton egy almafa alatt ült kertjében és olvasgatott amikor egy szép piros almát látott lehullani a földre. E mindennapi jelenség láttára, önkéntelenül az egyenletesen gyorsuló mozgás okáról kezdett elmélkédni. Azon tűnődött, hogy a testek sokkal magasabb helyekről, tornyokról, hegyek tetejéről is leesnek, miért ne terjedhetne tehát az esést előidéző ok a Földtől jóval távolabb eső régiókig, akár a Holdig? Nem ugyanaz az ok kényszeríti-e a Holdat, hogy a Föld körüli mozgásában megmaradjon? A leeső alma előidézte eszmeláncolatot tovább fűzve, végre rábukkant e jelenségnek szülő okára. A testeknek a Föld felé való esése Newtont arra a felismerésre vezette, hogy ezt az esést kizárólag a Föld tömegének a testekre gyakorolt vonzása idézi elő. E vonzás a világűrbe is elhat és okozza a Holdnak a Föld körül való keringését is. Newton, a Holdnak a Föld körül és a bolygóknak a Nap körül való keringéséből arra következtetett, hogy a Föld hasonló hatással van a Holdra, mint a Nap a bolygókra. További megállapítása szerint, nemcsak a Nap vonzza a bolygókat, hanem ezek is vonzólag hatnak a Napra és eme analógia révén úgy a bolygók, valamint általában a földi testek is valamennyien vonzzák egymást. Ezt a kölcsönös vonzást, egy általános érvényű törvénybe, a gravitáció törvényébe foglalta, mely %y hangzik : A testek kölcsönös vonzása, tömegeikkel egyenes, egymástól való távolságaikkal fordított arányosságban áll. Minthogy a földi testek a Föld tömegéhez képest elenyészően kicsinyek, a testeknek a Földre gyakorolt vonzása nem esik érzékeink
