Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál
45 megfigyelése alá. Szintúgy nem tudjuk érzékelni a földi tömegeknek egymásra gyakorolt vonzását sem. a Föld hatalmas vonzóerejéhez képest. Azt a tényt, hogy a földi testek csakugyan vonzólag hatnak egymásra, legnagyobb magyar fizikusunk, Eötvös Lóránd báró torziós ingájával nemcsak kimutathatjuk, hanem e kölcsönös vonzás nagyságát pontosan meg is mérhetjük. Kepler, a világhírű csillagász pontosan megállapította a bolygók mozgásának törvényeit, anélkül, hogy megmagyarázta volna annak az erőnek tulajdonságait, mely ezeket a mozgásokat okozza. Ez utóbbi kérdésre ugyancsak Newton adta meg a választ, az általános tömegvonzás, a gravitáció törvényének megállapításával. E rendkívül fontos törvény, melyre egy lepottyanó alma hívta fel a nagy lángész figyelmét, képezi alapját az égitestek mechanikájának. 3. A rángatódzó békacomb és a galván-elektromosság A tizennyolcadik század utolsó tizedében Luigi Galvani, a bolognai egyetem anatómia-tanára, a szerencsés véletlen folytán, egy újszerű jelenséget észlelt, melynek a nevéről elnevezett galvanizmust, az elektromosság tanának egyik igen fontos fejezetét köszönhetjük. Az erre alkalmat szolgáltató esemény a következő. 1790-ben történt, hogy a tudós professzor felesége, Lucia Galeazzi megbetegedett. Étrendjében az orvos egyebek között békacomb-levest is rendelt neki. Minthogy a békák és hüllők boncolása Galvani mesterségébe vágott, felesége iránti gyöngédségből maga fogott hozzá a békák preparálásához. A békacombok kikészítve feküdtek már asztalán, amidőn egyik asszisztense, kísérleteinek végzése közben, a teremben lévő elektromos gépet forgatni kezdte s ezzel a gép konduktorából hatalmas szikrákat húzott. Galvani csodálkozva vette észre, hogy valahányszor a konduktorból egy-egy szikra kiugrott, mindannyiszor a gép közelében levő békacombok sajátszerűen rángatództak. E különös jelenség a tudóst gondolkodóba ejtette s igyekezett annak okát megtalálni. Eleinte az volt a véleménye, hogy a békacomb úgy viselkedik, mint valamely érzékeny elektroszkóp. Ha Galvani épp oly ügyes fizikus lett volna, mint amilyen anatómus, az egész tüneményben nem látott volna valami különöset. Szerencse, hogy a dolog nem így állott, s Galvani tovább foglalkozott az észlelt jelenséggel, melyet most már egyik kedvenc hipotézisével, az állati elektromossággal igyekezett kapcsolatba hozni s ebből a szemszögből tette további vizsgálatainak kiinduló pontjává.
