Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
I. Amit a találmányokról tudni kell
17 tandó probléma fárasztó kísérletei közben könnyen lemarad, míg a képzettebb feltaláló könnyebben megtalálja nyitját a megoldásnak. Hogy kiből lesz feltaláló, az sok körülménytől függ. Kihatással vannak erre az illető foglalkozása, anyagi viszonyai és egyéb életkörülményei, de nem döntőfontosságúak. A megfelelő foglalkozás mindig előnyös, de nem zárja ki, hogy a találmány tárgyától egészen távoleső foglalkozású egyén legyen a feltaláló. Példa erre Faraday, a világhírű fizikus, akinek atyja szegény kovácsmester volt s mégis a legnagyobb felfedezők közé küzdötte fel magát. Sorsa úgy akarta, hogy könyvkötőtanonc legyen s így alkalma nyílott a bekötésre hozott könyvek olvasgatására. Ez a kedvező körülmény keltette fel benne a tudományos kutatás utáni vágyat. Rátermettség, alapos előtanulmány és valamely szakmában való teljes elmélyülés ad lehetőséget arra, hogy valaki újat alkosson, feltaláljon. Fő az invenció, tudás, szorgalom és különösen fontos a kitartás és az akaraterő. Éleslátásra, leleményességre és némi kézügyességre is feltétlen szüksége van a feltalálónak, mert gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy kísérleti eszközeit, esetleg találmányának modelljét részben vagy egészen magának kell elkészítenie. Fontos, hogy a feltaláló rendelkezzék azokkal az ismeretekkel, amelyek találmánya tárgyára vonatkoznak. Evégből tanulmányoznia kell az idevágó irodalmat s meg kell ismernie az ezen a téren már eddig meglévő találmányokat, mert különben keserves csalódás érheti, amenynyiben olyat találna fel, amit előtte más már régebben feltalált. A saját szakmájában, munkakörében válhatik leghamarább valaki feltalálóvá, ha azt kutatja, miként lehet szakmabeli munkáját legjobb eredménnyel, a lehető legolcsóbb eszközökkel elvégezni, esetleg azt egyszerűbbé, kényelmesebbé tenni. A feltalálók hosszú sorát vizsgálva azt találjuk, hogy azok két ■csoportba oszthatók : az egyik az ideálista, ez főleg a probléma lényege iránt érdeklődik s keveset törődik az anyagi sikerrel; a másik, a reális gondolkodású, inkább a találmány gyakorlati kihasználását tartja szem előtt. A vérbeli feltaláló jellemző tulajdonsága, hogy maga termeli ki •ötleteit, amelyeket időt és fáradtságot nem kímélve igyekszik megoldani. A feltalálói tevékenységet általában ketté lehet választani; az ötletek, ideák felvetésére és a megoldásra. Edison szerint a feltalálás csupán 1%-ban inspiráció s 99%-ban pedig verejtékes munka. Az ideák nagyrészét leginkább valamely hiányérzet vagy a mindennapi élet Szükségletei sugallják. Valamely probléma megoldásánál közreműködött kutatók között mindig nagy az érdeme az ötlet felvetőjének. Még akkor is, ha csupán Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. 2
