Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)

I. Amit a találmányokról tudni kell

16

szerepel. Egyetemi tanulmányait is könnyedén veszi s szívesen tölti idejét jókedvű cimborákkal. Emiatt gyakran elmarad az előadásokról ; a laboratóriumi munkát azonban sohasem mulasztja el. Kiváló képességeire jellemző a következő eset. Egy pezsgős fogadás megnyeréséért lázasan nekilát a tanulásnak s négy hét múlva leteszi harmadik szigorlatát, még hozzá kitűnő eredménnyel.

Röntgen, nobeldíjas német fizikus, az emberiség egyik legnagyobb jótevője, szintén hadilábon állt az iskolával. Tizenhatéves korában valamilyen csinytevése miatt, kicsapták, az amúgyis gyenge tanulót, az utrechti gimnáziumból. Atyja, jómódú kereskedő lévén, keresztülvitte, hogy fia magántanuló lehessen. Nagy nehezen leérettségizett s később mérnöki oklevelet szerzett. A zürichi egyetemen évekig volt asszisztense a világhírű Kundt professzornak, majd kinevezték Würtzburgban az egyetem fizikai tanszékére rendes tanárnak. Itt fedezte fel a róla elnevezett sugarakat s máról-holnapra világhírre tett szert.

Eötvös Lóránd, a magyar kultúra egyik legnagyobb lángelméje, világszerte elismert fizikus, kinek nevén ismeretes az »Eötvös-inga«, »Eötvös-effektus«, »Eötvös-egység«, éppen a fizikából kapott szekundát Suhajda tanár úrtól a VIII. gimnáziumi osztályban.

Nobeldíjas hazánkfia, Szent-Gyöngyi Albert, a szegedi egyetem világhírű tanára, élettörténetének elmondásában mosolyogva szokott megemlékezni arról a »kudarcáról, mely mint az egyik budapesti gimnázium V. osztályának tanulóját érte, amikoris az első félévi értesítőjében, három szekundát vitt haza jó szülei bánatára.

Hasonló fura eseteket jegyez fel a krónika még sok más szellemóriásról.

Az elmondottak után felvetődhet a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy ilyen világhíres, kiváló nevek viselői oly nehezen boldogultak az iskolában? Ez a körülmény főleg azzal magyarázható, hogy az iskola, a tudomány legkülönbözőbb szakjaiban, csupán bizonyos átlagismereteket igyekszik nyújtani. A tanulónak egyik-másik tárgyban kifejtett kivételes képességeit és igyekvését, miután ez rendszerint a többi tantárgy rovására történik, nem értékeli kellően, sőt önkéntelenül elnyomja.

E kedvezőtlen feltételek mellett a rendkívüli tehetségek háttérbe szorulnak és nem ismerik fel őket idejekorán. Örvendetes újítást jelentenek a legutóbbi években bevezetett tanulmányi versenyek, melyek évente sok értékes tehetséget hoznak felszínre.

Gyakran halljuk: »feltalálónak születni kell!« Ez a felfogás nem áll meg teljesen. Annyi bizonyos, hogy könnyebben válhatik feltalálóvá az, aki ötletekben gazdag és élénk észjárású. De a rátermettség magában nem elég a feltaláláshoz, kell hozzá előismeret, tehetség és tudás. A kevésbbé tehetséges vagy kisebb felkészültségű kutató a megvalósí-