Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
I. Amit a találmányokról tudni kell
15 hiszik, hogy a feltalálók a sors kegyeltjei, kiket a szerencsés véletlen juttat találmányuk birtokába. Ez a vélemény téves, noha tagadhatatlan, hogy a véletlennek sokszor jut szerepe a találmányok létrejötténél. Ezek a véletlenek azonban tudományos eredményeket és értékeket csak olyanok részéről eredményeztek, akik kellő felkészültséggel rendelkeztek. Téves az is, hogy a találmány csupán egy szerencsés pillanat szüleménye, mely hirtelen villan fel a feltaláló agyában. Néha ugyan ez is megtörténik, a legtöbb esetben azonban igen rögös és küzdelmes az útja a feltalálónak s csak hosszantartó, verejtékes munkával, tervszerű kísérletezéssel jut el találmányához. Felvillanásszerű, pillanatnyilag keletkező találmány tulajdonkép nincs, csak a látszat mutatja ezt a felületes megfigyelőnek. A találmány valójában a feltaláló tudásbeli és tehetségbeli kibontakozásának eredője, mely nagy kitartást és az elme koncentrációját követeli. Az emberiség a haladásra va>ó képesség legfőbb kifejlődését a feltalálókban érte el. Ök az embeixsés fáklyavívői, akik friss energiákat szabadítanak fel számára és a meglévőknek tökéletesebb értékesítésére mutatnak rá. őket igyekszik nyomon követni mindenki s hozzájuk hasonlónak szeretné a szülő gyermekét nevelni. Általános és nemzeti szempontból is nagyfontosságú a leendő feltaláló korai felismerése és felkarolása. Nem könnyű feladat ez, de megvalósítható, mert vannak a zsen alifásnak korán észrevehető megnyilvánulásai. Ha elvonultatjuk lelki szemeink előtt a halhatatlan szellemóriásokat, azt látjuk, hogy úgyszólván valamennyien már ifjúkorukban kitűntek a reális tárgyak iránti mohó tudásvágyukkal. Sohasem elégednek meg azzal, ami a rendes tanítás folyamán nyújtható, mindig vannak külön kérdéseik, amelyekről a tanítás folyamán nem esett szó. Az ismereteket könnyen sajátítják el: koraérettség, önálló felfogás és szellemi tevékenység, a gondolkodás és cselekvés független volta, jellemzi őket legjobban. A könyvnélküli magolást és gépies szabályalkalmazást nem szeretik s nehezen igazodnak a szigorú órarendhez és tantervhez. Azoknak a szülőknek a megnyugtatására, akiknek gyermekei az iskolában nem tudnak kellően érvényesülni, megemlítem, hogy a nagy feltalálók és felfedezők között is bőven akad rossz diák. Edison, Liebig, Robert Mayer, Newton, Pasteur, Papin és még sokan a lángelmék közül, csak nehezen tudtak megbirkózni az iskola követelményeivel s néhány an közülök komoly összeütközésbe kerültek az iskola fegyelmi szabályaival is. Finsen, nobeldíjas dán orvosról, élettörténetének írója feljegyzi, hogy ifjú éveiben hanyag és nehézfelfogású diák volt. Wilhelm Ostwald, világhírű nobeldíjas német kémikus iskolai bizonyítványai mindig rosszak ; de kémiában és fizikában az elsők között
