Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)

I. Amit a találmányokról tudni kell

1. A találmányok keletkezése

Közbeszédben sokszor helytelenül használják és felcserélik a feltalálás és a felfedezés szavakat. A két fogalom felcserélésén nem is lehet csodálkozni, mert noha mind a kettő mást jelent, a felfedezés és a feltalálás igen sok esetben együtt jár. A felfedező felismer vagy megmagyaráz valamely már meglevő dolgot vagy jelenséget, amelyet előtte senki más nem ismert, vagy aminek nem tudta elfogadható magyarázatát adni. A feltaláló viszont valami teljesen új, többnyire gyakorlati célokra alkalmas eszközt vagy eljárást agyai ki.

Például Amerikát, az Uranus bolygót felfedezték, de a könyvnyomtatást, a telefont, a repülőgépet stb. feltalálták. A két művelet sokszor kapcsolatos, úgyhogy nagyon nehéz a kettőt egymástól különválasztani. Sokszor megesik, hogy a felfedező és feltaláló ugyanaz a személy. Aki ugyanis először észlel új természeti jelenséget vagy törvényt, az legtöbbször igyekszik azt alkalmazni is, amint ezt például a Röntgen-sugarak felfedezésénél és alkalmazásánál láthatjuk.

A feltalálás, ez az alkotó tevékenység, mint minden más szellemi munka, szintén követi a fejlődés örökérvényű törvényeit. Már az őskori ember is igyekezett technikai alkotásainál a természetet utánozni, így alkotta meg különböző szerszámait, fegyvereit, az emberi testrészek, izmok működésének utánzásával. Az újkor embere is felhasználta a természet útmutatásait. így például a zongora megalkotásánál tisztán a fül berendezését utánozta: a Corti-féle idegeket a zongora húrjaival, az üllőt és a kengyelt pedig a zongora ütőszerkezetével pótolta. A camera obscuránál a szem berendezését másolta le ; az orgona készítésénél viszont a beszélőszerveket vette alapul.

Ma már tudjuk, hogy az összes természeti jelenségek rezgésekből keletkeznek, illetve származtathatók. Ha ezek a rezgések levegő-