Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
Galileo Galilei (1564-1642)
GALILEO GALILEI földet, az esetet valami ismeretlen oknak tulajdonították és mesterük szavára esküdtek továbbra is azzal a bizonyossággal szemben, amit a Természet szolgáltatott nekik». Nem hiszem, hogy ne akadt volna köztük olyan is, aki mégis csak hitt a maga szemének. Titokban ezeket nagyon megrendíthette a csalódás ókori mesterük logikájában. Bizonyára minden képzelhető magyarázatot kieszeltek ezek, mi lehetett az a titkos ok, ami erre az eredményre vezetett ebben a kivételes esetben! Ha valóban nem hittek a szemüknek, és bíztak a maguk dolgában, miért nem követelték a kísérlet megismétlését? Hiába, nem könnyű félredobni sok évszázados balhiedelmeket! Annál is nehezebb ez, mert hiszen ha nyiltan beismerik, hogy Galileinek igaza van, nem dől-e meg sorról-sorra Arisztotelész többi elmélete is? Gondolták magukban, legjobb, ha hallgatnak és mentik, amit menthetnek. Az eredmény az lett, hogy szegény Galileit kifütyülték nyilvános előadásain. Annál is bátrabban tehették ezt, mert tudták, hogy Galilei belekerült a nagyherceg «fekete könyvébe», vagyis hogy kegyvesztett. A dolog úgy történt, hogy a nagyherceg megkérdezte Galileit, mi a véleménye őfensége egyik fiának egyik találmányáról. A herceg valami vízi gépet szerkesztett s azt állította róla, hogy azzal el tudja árasztani Livomo kikötőjét. A gép mintáját is elkészítette. Galilei nyiltan megvallotta, hogy a találmány nem ér semmit. Igaza is volt, bebizonyult ez, amikor maga a gép elkészült. A herceg haragra lobbant. Mások is ellene fordultak. Olyan heves volt a felzúdulás, hogy kénytelen volt leköszönni tanári állásáról. 53
