Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
Galileo Galilei (1564-1642)
A TUDOMÁNY HŐSEI volt, a másik egy font súlyú. Ha tízszer akkora sebességgel esik egyik, mint a másik, ez is éppen eléggé szembeszökő akkora magasságból. A Galilei meghívására egvbegyült arisztoteleszi «bölcsek» alighanem gúnyos mosollyal nézték fiatal tanártársukat, amint felfelé kapaszkodott súlyaival; előre mulattak rajta, mekkorát fognak kacagni az elbizakodott fiatalember rovására, aki elég meggondolatlan volt, hogy kétségbe merje vonni minden idők legnagyobb filozófusának kétezeresztendős igazságát. Egyesek örvendeztek rajta, hogy végre végeszakad Galilei istenkáromlásszámba menő bölcselkedésének. Képzeljük el a nagytudományú tanár urak és tanítványok gyülekezetét. Egytől-egyig biztosak voltak a dolgukban : bizonyosra vették, hogy a nagy súly óriási sebességgel fog lezuhanni, a kisebbik meg messze elmarad és a távolság pillanatról-pillanatra növekedni fog közöttük. így kell történnie, mert hiszen megmondta a nagy Arisztotelész, hogy ez így van és nem máskép. Egészen más lehetett Galilei érzése. Ő is tudta, mi fog történni, de ő valóban jól tudta, mert józan esze megsúgta neki. Nyilván felvitt magával valakit az «ellenfelek» közül, hogy senki ne vonhassa kétségbe a kísérlet kifogástalan szabatosságát. A «verseny» megkezdődött. A két súly — a nagy és a kicsi — hatalmas zuhanással egy és ugyanabban a szempillantásban érkezett meg. A feszült izgalom elült, hogy újabb izgalom kerekedjék belőle. Bajos elképzelnünk, mit érezhetett az egybegyült szemlélők serege. Egyes írók ezt írják az eseményről: «Arisztotelész makacs hívei, bárha a maguk szemével látták, hogy a két nem egyenlő súly egyidőben ért 52
