Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

Johann Kepler (1571-1630)

JOHANN KEPLER

hogy a rosszakarat kiüldözte volt hazájából, megfosztotta királyi évdíjától és egymillió pengőnél nagyobb áldozattal épült obszervatóriumát el kellett hagynia. Ott halt meg az idegenben, Prága városában, négy évvel azután, hogy boldog sziget-otthonától meg kellett válnia.

Tycho halála után Keplert nevezte ki a császár udvari matematikusává. Jelentékeny fizetést Ígért neki, de szerencsétlenségre nem jutott pénz neki. A háború kimerítette a kincstárt, Kepler annyit sem kapott, hogy szerényen megélhessen családjával. Fölcsapott asztrológusnak, hogy mellékkeresethez jusson. Kepler nem vette komolyan az asztrológiát. Tycho még hitt a csillagjóslásban, meggyőződéssel űzte a jövendőmondást. Kepler kénytelen-kelletlen fanyalodott erre a mesterségre. Jövendőmondó naptárt szerkesztett, de azt írja róla, hogy alig tiszteletreméltóbb ez, mint a koldulás.

Örökösen küzdött a gondokkal. Annál nagyobb becsületére válik derekas munkássága.

*

Kepler legkimagaslóbb fölfedezései azok az igazságok, amelyeket Kepler törvényei néven ismer a világ. Az első törvény azt tanítja, hogy a bolygók ellipszisalakú pályán mozognak s ennek az ellipszisnek egyik gyújtópontjában van a Nap.

Ez valóban nagy fölfedezés.

Arisztotelész azt hirdette, hogy az égitestek körpályán keringenek. Ezt az állítást nemzedékről-nemzedékre átvette az utókor, mint megdönthetetlen igazságot.

43