Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

Copernicus (1473-1543)

COPERNICUS

gász. Ennek az ajánlására tanári állást kapott Rómában. Matematikát tanított.

Copernicus nagy haladást tett a csillagászatban. Hamarosan utolérte kiváló barátját és mesterét. Több évi sikeres tanítás után visszatért Rómából szülőföldjére. Papi állást vállalt Lengyelországban. Csöndesen éldegélt, egyházi és orvosi hivatásának, szabad idejét pedig tudományos munkának szentelte. Ekkoriban harmincöt éves lehetett.

A hírnév nem izgatta, vitába se volt kedve szállani, így hát inkább csak önmagának dolgozgatott. Igyekezett megalapozni elméletét, hogy nem a Föld, hanem a Nap a központi égitest. Kéziratát megtartotta magának és évről-évre átdolgozta. Nyilván tudta, hogy az egyház nem helyeselné elméletét. Könyve : De revolutionibus orbium («a világok forgásáról»). Életének ezt a fő művét csak ötvenhét éves korára fejezte be. De még akkor sem adta ki. Kéziratát hevertette s csak barátjai unszolására adta ki tizenkét évvel később, néhány évvel halála előtt.

Időközben sokan megtudták, milyen fölfogást vall Copernicus. Súlyos kritikával illették. Luther Márton, a reformátor, bolondnak tartotta. Még a színpadról is kigúnyolták nyilvánosan.

Copernicus mélyre pillantó tudós volt, elmélyedő gondossággal igyekezett megfejteni a bolygók mozgásának matematikai törvényeit. Nem felejtendő azonban, hogy századokon át halott volt a tudomány és az ő korában éppen csak hogy ébredezett. Ez az oka, hogy Copernicus magyarázó érvelése, bárha logikailag helytálló volt, sokszor szinte komikusán hat. így például Copernicus magáévá tette Arisztotelész «okfejtését»,

37